Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - Őrsy László: Jog és Lélek
ják az Egyháznak adott minden ajándék teljességét. Nem tudnak jól kormányozni, ha nem használnak ki minden elérhető forrást. Ma még nagyobb ez a szükséglet: a püspökök sok téren nem szakemberek, ezért nem tudnak jó döntést hozni szaktanács nélkül. A jó egyházkormányzáshoz sokféle módon lehet hozzájárulni: tanácsadással, szavazással, bizottságokkal és összejövetelekkel. Minderre állandó szerveket és intézményeket kellene felállítani. Alkalmi engedmények ma már nem kielégítők. A hozzájárulás vagy részvétel állandóságát csak állandó intézmények biztosítanák, lehetőleg az Egyház minden szintjén, plébániai, egyházmegyei, nemzeti és egyetemes szinten. Természetesen sok tekintetben ugyanez szükséges a szerzetesintézményeknél is. Ezek az intézmények inkább a tapasztalatból nőjenek ki, mint jogi tervezésből, bár kezdetben bizonyára szükség lenne egy kis tervezésre és törvényhozásra. Az Egyház mai fejlődését nézve elképzelhető, hogy a püspökök csak a lényeges hatalmakat fogják megtartani, és sok más tevékenység gondját átadják világiaknak vagy papoknak. Jótékonysági tevékenység, iskolaigazgatás, pénzügyek: mindezt igen jól lehet intézni püspöki karakter nélkül is. Még a mindennapi kormányzás terén is meghatalmazottakat lehet kijelölni, sőt a közösség tagjai választhatnak ilyeneket, és a püspökök megerősíthetik a különféle posztokon. Ez semmiképpen sem vonna le a püspökök rendes hatalmából, nem is keresztezné. De igazi demokratikus elemeket vinne az Egyház életébe. És ha a „démosz“, a nép, „laosz theú“, Isten saját népe, akkor ez a fejlődés bizonyára jó és kívánatos. Teológiailag még szükséges is az, hogy az Egyházban jelen levő Szentlélek teljes hatalmát kifejezésre juttassuk a törvényekben. Ameddig csak a joghatósági hatalmat használják a kormányzásban, valamiképpen szegényebbé válik az egész Egyház. Ezért azt lehetne mondani, hogy a jelzett fejlődési irány manapság nélkülözhetetlen. A Lélek sugallatait egyénekben is tisztelni kell. Bármelyik keresztény részesülhet karizmában, sajátos küldetésre szóló megbízatásban. Ilyen esetben tökéletes engedelmességgel tartozik a Lélek törvényének, inkább, mint bármi emberalkotta törvénynek. De ezt az abszolút kötelességet korlátozottságunk enyhíti. Az isteni adomány értelmezésében esendő emberek maradunk. Ennélfogva sokszor paradox helyzet áll elő: kötelesek vagyunk követni a Lélek irányítását, de azt sem szabad felednünk, hogy értelmezésében tévedhetünk. A Szentlélek belső személyes sugallata összeütközésbe kerülhet — időnként kerül is — a külső törvényhozással. Az ilyen összeütközés nem ritka emberi Egyházunkban. Csak akkor lehetne elkerülni, ha az egyházi tisztségek képviselői csalhatatlanul tökéletesek lennének minden kiejtett szavukban, minden véghezvitt tettükben, ami persze képtelen föltevés. Ha összeütközés támad, akkor megkülönböztetésre és tapintatos eljárásra van szükség. Egyfelől nem kell egykönnyen megzavarni a közösség nyilvános rendjét: a tör35
