Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - Őrsy László: Jog és Lélek

szokásjogra támaszkodó angol jogfelfogás alkalmasabb az Egyháznak, mint a Justinianus inspirálta római törvény és annak származékai. A közösség tapasztalatából eredő jogi rendszer sokkal jobban megfelel az Egyháznak, mint az, amely a tekintély gondos tervezéséből és kötelező közzétételből jön létre, de hiányzik belőle a kiterjedt tapasztalat.

Továbbá az Egyház az emberi történelembe ágyazódik. Minden jó teológia^ ennélfogva minden jó törvényhozás is történelmi tényékbe kapcsolódik, hiszen Isten az emberi történelem folyamán nyilatkoztatta ki magát. A történelmi tudat az Egyházban folytonossági tudatot jelent. Jelenti azt is, hogy hiszünk mélyen rejlő kincsekben, amelyeket idáig még nem találtunk meg és nem aknáztunk ki. Ezért akármilyen jogrendszert is adoptál az Egyház, az álljon nyitva a múltból fakadó új ösztönzéseknek és a jövőben lehetséges új fejlődésnek. Manapság a gondos tervező könnyen megfeledkezhet a történelmi tájékozódásról, mert vagy nem ismeri, vagy nem érti a történelmet, és így eleve elzárhatja a fejlődés lehetőségét. Jó okunk van félni az olyan törvény- hozástól, amely elvont tervezésből jön létre.

Az Egyház minden nemzet számára van, küldetése mindegyikhez szól. Jellege nemzetközi. A föld minden népe meghívást kapott, hogy osztozzék a keresztény közösségben lakozó Isten ajándékaiban. Ez amellett szóló érv, hogy a jogrendszer legyen nagyon hajlékony, mert az Egyház csak úgy töltheti be küldetését, ha állandóan alkalmazkodik abban a módban, ahogyan az üzenetet hirdeti, és ahogyan másokat a hívek közösségébe hív. Merev jogi vázban nincs meg ez az alkalmazkodó készség.

Tehát az Egyház jogrendszerében ellentétes elemek kombinációjára van szükség.

Az Egyházban a közösség élete nem csupán az ember társas természetére épül, hanem — és főként — a Szentlélek személyes működésére. Vagyis egy isteni Személy vesz részt a már úgyis társas természetű emberek közösségének megteremtésében. A közösség élete mind a kettőn nyugszik: a Szentielken és emberségünkön. Eszerint az Egyházban egyes intézményeket a Szentlélek működése teremt meg, másokat emberek. Egyes intézmények eredete magának Krisztusnak az elgondolásában és az általa küldött Lélek erejében van. Az Egyháznak vannak isteni elgondolásé berendezései, amelyeken nincs szabadságunkban változtatni. A legjelentősebb példa a püspökség, amely szentségben gyökerezik. Egy szentség pedig nincsen az ember hatalmában. A közösség nem törölheti el, — egyáltalán senki. Isteni intézménnyel van dolgunk.

Viszont a teológiai elmélkedés azt mutatja, hogy nincs abban semmi rossz, sőt nagyon is jó, ha összegyűjtjük a Szentiéleknek az Egyházban szétszórt hatalmát, és ezzel segítjük a püspököket a kormányzásban. Vagyis biztosítani kell valami módon Isten népének, minden embernek a hozzájárulását, hogy a püspökök jól kormányozzanak. Az ilyen hozzájárulás mindig lényeges szükséglet, hiszen a püspökök birtokolják a joghatóság hatalmát, de nem birtokol34