Szolgálat 25. (1975)

Halottaink - Kovács Zoltán (Kovács Jenő)

Dr. Bakos Kálmán váci kanonok jan.21-én. A kispesti Jézus Szíve-templom kriptájába temették szülei mellé (62,38) Kristóf István főegyházm. tanácsos jan.24-én Mosonmagyaróvárott. Lipóton temették (63,37) Devánszki Ignác érs. tanácsos, pléb. jan.25-én Aszalón. Kúnszentmártonban temették (63,39) Giczi József prépostkanonok febr.5-én Győrött (86,63) Kardoss Béla ny.plébános Székesfehérvárott; febr.5-én temették (85) Szép Pál Krizosztom O.Praem. volt keszthelyi tanár; febr.5-én temették (63) Holczman István aranymisés ny.lelkész febr.7-én Zalaegerszegen; a szom­bathelyi Szent Kvirin plébániatemplom kriptájába temették (79,54) Fehér Zoltán c. prépost, Vác-felsővárosi kanonokplébános febr.10-én (57) Lipták Mátyás érs. tanácsos, miskolci templomig, febr.11-én. Napkoron temet­ték (63,37) Kovács Imre Tádé OP újirázi plébános febr.11-én. Kiskunlacházán temették Lesko László püspöki tanácsos febr.13-án Csetneken (69,46) Szita Imre piarista, ny.gimn.tanár febr.14-én. Kecskeméten temették (68,41) Dr. László Miklós Ákos kiérd.teol.tanár febr.17-én Esztergomban (75,46,51) Vida Ferenc SJ febr. 18-án Pannonhalmán (86,54) Murányi Károly piarista, gimn.tanár, a kecskeméti Földrengésjelző Állomás ny. vezetője febr. 21-én. Kecskeméten temették (62,37,44) Elhunyt paptestvéreinket foglaljuk mementóinkba! + KOVÁCS ZOLTÁN főesperes, salgótarjáni apátplébános (1905 — 1974) 1974,okt.4-én, első pénteken, Assziszi Sz. Ferenc napján temették óriási részvét mellett Salgótarján főplébániájának és az egri érseki tartomány rozsnyói részének fő­esperesét, Kovács Zoltán apátplébánost. Alig egy éves volt, amikor édesapját elvesz­tette, és családja visszaköltözött Rozsnyóra, özvegy édesanyja nagy gonddal és erős kézzel nevelte hét gyermekét, akik közül a legidősebb elesett az 1915-ös kárpáti har­cokban, egyet pedig az 1920-as spanyoljárvány döntött sírba. Négy élő testvére közül kettő pap: Kovács Gyula tornagörgői plébános és Kovács Jenő SJ, Nélkülözésekkel tele gyermekkora volt. 1918-ban a gimnázium 6. osztályának elvégzése után asztalosi­nasnak kellett állnia. Fel is szabadult, de gyenge szervezete nem bírta a testi mun­kát, ezért magánúton megszerezte az érettségit és kispapnak jelentkezett. Pesten végezte a teológiát. 1928-ban szentelték pappá. Karancskeszin, Szentsimonban, Kazá­ron és Putnokon káplánkodott, utóbbi helyen egyúttal helynökségi titkár is volt. 1937- ben Mátranovákon lett plébános. 1944-ben a mátrai kerület esperese, 1953-ban a sal­gótarjáni főplébánia plébánosa lett. Brezanóczy érsek nevezte ki a rozsnyói egyház­megye magyarországi részének főesperesévé, majd apáttá. Rendkívül buzgó, lelkiismeretes, szelíd, jóságos lélek volt. Senkit meg nem bán­tott, bár az Egyház előírásaiból sohasem engedett. Csak barátai és tisztelői voltak, ellenségei nem. Mindkét plébániáján rendbehozta a templomot és a paplakot. Első plébániájának filiálisán, Homokterenyén új templom és plébánia fűződik működésének emlékéhez. Salgótarjánban rendbehozatta a templomot kívül-belül. Új padokat szer­91

Next

/
Thumbnails
Contents