Szolgálat 25. (1975)
Halottaink - Radó Polikárp OSB (R.)
zett, hangszórót, szembemiséző oltárt készíttetett, a harangokat villamosította, majd újból kifestette, freskókkal díszítette a templomot. Művészien festett, — ez volt a hobbyja. A városrendezés kapcsán eladta a régi plébániaépületet, és gyönyörű új házat szerzett. Nagyszerű szónok és buzgó gyóntató volt. A temetésén hangosan mondta az egyik gyászoló hivő: „Ma egy hónapja gyóntam utoljára nála!“ Halálos betegen is kiment gyóntatni kora reggel. Több mint egy éven át betegeskedett. Léprákja volt. A kisasszonynapi templom- búcsún ő prédikált. Mindenki hangosan zokogott, amikor a csontvázzá soványodott, öreg lelkipásztor megköszönve a salgótarjáni hívek áldozatkészségét, hithűségét és buzgóságát, azzal fejezte be beszédét: „És most az öreg Simeonnal mondom én is: Most bocsásd el Uram öreg szolgádat békességben — pihenőre . . . Amen.“ Szept. 22-én dr. Bánk József egri érsek jött megáldani az újonnan festett főtemplomot. A nagybeteg levitette magát a templomba, s megható beszéddel köszöntötte a rozsnyói részen először szereplő új főpásztort. Aztán hazavitték, és szept. 30-án reggel jól elkészülve, szentkenettel ellátva csendesen elhúnyt. Dr. Csontos Barna egri provikárius temette kb. 70 pap és több mint ezer hivő jelenlétében. A rozsnyói egyházmegye részéről Bélák Zoltán káptalani helynök búcsúztatta. A provikárius búcsúbeszédében kiemelte buzgóságát, kiváló papi erényeit, és azt, hogy szegényen halt meg, mert mindenét a templomra költötte. A könnyeknek nincs helyük itt — mondotta. így érzett mindenki, mert gyászjelentésére azt írták paptársai: Istenünk, jutalmazd meg hűséges szolgádat! Igazi hazatérése volt ez egy szelíd, jóságos, tiszta papi léleknek. Édesanyja mellé temették. Kovács Jenő RADÓ POLIKÁRP OSB (1899 — 1974) 1974. márc. 11-én még örömmel ünnepelték a liturgia tudósának 75. születésnapját. A jubilánsnak bizonyára az esett legjobban, hogy ezidőtájt két könyve is megjelent: a 198 kéziratos könyv tudományos leírását tartalmazó „Libri liturgici manu- scripti bibliothecarum Hungáriáé“ c. fontos liturgiatörténeti forrásmunka a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában, és „A megújuló istentisztelet“ (lásd Szolgálat 22.SZ.92.0.). Novemberben pedig már halálhírét vettük. 1899-ben Sopronban született, ott és Győrben végezte középiskoláit, majd a bencés rendbe lépett. Teológiai tanulmányai során Innsbruckban a nagy liturgikus Jung- mann professzornál készítette doktori értekezését liturgiatörténetből. (J. A. Jung- mann SJ kevéssel utána, 1975.jan.26-án hunyt el Innsbruckban.) Ez egész életére meghatározta kutatásai irányát. 1922-ben szentelték pappá. A huszas évek második felében és a harmincas években mint káplán, plébános és hittanár működött, közben szentírástudományt is tanított a rendi főiskolán. 1944-ben magántanári képesítést szerzett a Pázmány-egyetemen. Pontosan negyedszázadig, 1946-1971 -ig tanította a liturgiát, 1950-től mint a Hittudományi Akadémia tanszékvezető tanára. Közben — jó pap, jó tanár holtig tanul — Rómában, a Szentföldön és annak szomszédos országaiban járt biblikus tanulmányok céljából, s állandóan foglalkozott könyvtári kutatásokkal. Szerkesztője lett az újonnan meginduló Teológia c. folyóiratnak. Száznál több könyvet ill. nagyobb tanulmányt jelentetett meg élete folyamán, nem is beszélve cikkeinek seregéről. Kétkötetes „Enchiridion Liturgicum"-ját tankönyvként adta ki, de tudományos összefoglalásnak is beillik. Munkássága révén a külföldi egyháztudományos körökben is ismertté vált. (Az Enchiridion a római Herder kiadónál jelent meg 1961-ben ill. 1967-ben. A Dictionnaire de Spiritualité d'Ascétique et Mystique VII. kötetébe (1970) ő dolgozta fel a magyar lelkiség történetének első részét, a középkort.) Biblikus éveinek érdekes emléke 1928/29-ben kiadott kétkötetes, modern szemléletű bevezetése az Újszövetség könyveihez. ' Tudományos munkássága mellett mindig szívügye volt a liturgia népszerűsítése is. A harmincas években felvirágzó magyar liturgikus mozgalom egyik buzgó és tevé92
