Szolgálat 25. (1975)

Tanulmányok - Zalotay József: Az Újszövetség mint a keresztény hála forrása

ban gyakorlati volt, a „hogyan" érdekelte őket, nem a „miért". Hálásak lehetünk Szent Pálnak, hogy páratlan elmeéllel meghatározta a kereszténység lényegét, Krisztus életének és nyomán a mienknek teljes értelmét. A Krisztus utáni években ő vetette fel a legfontosabb kérdést: Ha egyedül Jézus Krisztus a Megváltó, mi az ószövetségi törvény szerepe? ö szabadította meg az új egyházat a félreérthető múlt téves hatalmától, s ezzel a múltat igazán múlttá és igazán a mi múltunkká tette. Új szövetségben élünk, de az Ószövetség is a miénk, mint Istentől kapott beteljesedett múlt. Pálnak köszönhetjük, hogy hálával pillanthatunk Isten gazdag kinyilatkoztatására, amelyet népének adott: az Ószövetségre, ö mutatta meg, hogy magunkban ismerhetjük fel Ábrahám hitét, s hogy Ábrahámot igazán és helyesen atyánknak tarthatjuk. 0 óvott meg attól, hogy gnosztikusokká váljunk, hogy magunkból teremtsük múltunkat és jelenünket. Pál tanítja, hogy Isten készítette elő Fiának eljövetelét; „ez volt az ő örök szándéka, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban megvalósított" (Ef 3,11). Amit a választott nép a jövőtől várt: a Messiás eljövetelét, az új kort, az apokaliptikus remények korát, Pál megtalálta ott, ahol visszavonhatatlanul megvan és marad, Jézus életében. Krisztus megváltott minket, s „az igaz ebből a hitből él" (Róm 1,17). A hit s a szentségi keresztség Isten Lelkét hozza ránk. A Lélek adta fényben Istent Atyánknak ismerjük meg. Hálásak lehetünk Pálnak azért, hogy nem tűrte el, hogy a szabadság féktelenséggé váljék. Megmagyarázta, hogy ahol szabadság van, ott Isten is ott van (2Kor 3,17), mert a szabadság az Isten szabadsága. Ahol pedig az Isten szabadsága van, ott a szabadságot Jézus szabadsága méri és határozza meg (Gál 4,31). Szent Pál arra tanít, hogy úgy kell Isten gyermekeinek lennünk, ahogy Jézus volt és maradt fia Istennek. Csak azokat ismeri el Isten gyermekeinek, akikben Jézus felismerhető. Világos értelmével mindig a hit Jézusát nézte, de a tapasztalat való világát sem tévesztette szem elől.

A korintusi rajongóknak megmondta, hogy a természetfölöttit nem szabad varázslatban és fantáziában keresni. A természetfölötti egyedül Krisztusban és Krisztus Keresztjében van a földön. Reményben élünk, nem álmok csodavilágában. Pál nem engedte meg, hogy kiszökjünk a valóságból az ábrándba. Bezárt minket a való világba, abba, amelyben „semmi sem változott örök idő óta", ahol a természet törvényei változatlanul meghatározzák azt, ami történik és azt, ami nem történhetik. Mégis: ebben a világban semmi sem ugyanaz, mint volt, mert Krisztus feltámadása óta az igazi és örök természetfölötti is benne van Jézussal és megváltott híveivel. Hálásak lehetünk Szent Pálnak azért, hogy a hitet Jézus fényében úgy megértette és olyan mélyen elemezte, hogy a kereszténynek azóta sohasem kell tényeket tagadnia, és sohasem szabad mitológiába menekülnie. Hálásak lehetünk neki azért, hogy ő, aki soha nem látta a történeti Jézust, tökéletesen megértette Megváltónkat, hogy saját apostoli életében tökéletes tanítványi példát adott, és konkréten meghatározta, mi jogosult és mi jogosulatlan a keresztény erkölcs és hit

8