Szolgálat 25. (1975)
Könyvszemle - Farkasfalvy Dénes: Zsoltároskönyv (S. M.)
Csak te vagy, Uram, nagy bizodalmunk, Lelki és testi jót tőled várunk. Te szent atyádat kövesd meg értünk, Nagy sok bűnökben hogy el ne vesszünk. Az Szentháromság Isten mennyégben Dícsértessék mindörökké, amen. Öry Miklós Farkasfalvy Dénes: Zsoltároskönyv. Prugg Verlag Eisenstadt 1975, 240 o. A magyar zsoltárfordítás irodalma bővelkedik szép alkotásokban, Szenczi Molnár Alberttól Sík Sándorig. De a szentíráskutatás fejlődése, az ízlés alakulása s nem utolsó sorban az anyanyelvi liturgia és zsolozsma bevezetése napjainkban már ismét esedékessé tett egy új verses fordítást. Ezt kaptuk meg most a Dallasban tanító (jelenleg Rómában biblikus tanulmányokat folytató) ciszterci atyától. Vallásos ihlet, tudományos alaposság és költői készség szerencsés ötvözete ez a szép kiállítású kötet. 1) Vallásos ihlet. „Minden filológiai és esztétikai műgond mellett is ezt a könyvet elsősorban elmélkedésre és imádságra szánjuk. Akkor éri el célját, ha túlmutat önmagán . . . Isten szavát közvetíti az istenkereső lélek száma“ — olvassuk a bevezetésben. Nem könnyű feladat a mai ember imádságává tenni évezredes alkotásokat: gondolat- és érzésvilágukat mai nyelven kifejezni úgy, hogy a fordítás közben megőrizze e távoli világ jellegét, ízeit, és ne váljék stílustalanná. (A modernizálás kísértését még Babitsnak sem sikerült teljesen elkerülnie az Amor Sanctusban.) Azért sem könnyű, mert az a szerény lant vagy hárfa, amellyel a zsoltárköltészetet jelképezni szokás, igazából teljes, sokszínű zenekar; benne zeng az ember egész élete, Istenhez való viszonyának egész bonyolultsága, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a fordító mindebben jól megfelelt feladatának. Zsoltárai „imádkoztatják magukat", nemcsak egyéni áhítatban, de liturgikus használatban is helytállnak, ami a stílushűség legbiztosabb mércéje. A változatos élmények visszaadására pedig csak néhány példát, (me az Isten utáni sóvárgás hangja: „Ó Isten, Istenem, kívánlak! / Lelkem úgy szomjazik utánad! / Rád vágyik testem is epedve, / jobban, mint száraz rög a harmatcseppre“ (63). „Térj vissza, boldogságunk Istene, / hárítsd el tölünk háborgásod“ (85). A tépelődésé: „elém tárulnak mind a régi évek / és pengetem az éjszakában lantom, / a szívemmel beszélek, / várom, hogy lelkem elnyugodjon“ (77). Az erőé: „Népek remegnek, birodalmak tántorognak, / felzúg szava, / s a föld elolvad“ (46). Az ujjongásé: „Kelet-Nyugat szikrázó csillagát / ihlesd örömkiáltásokra! / A földet látogasd meg, keljen boldog táncra“ (65). De a sötét hangok is ugyanilyen meggyőzőek: borzadás a gonosztól: „kitárult sír, ha nyitják, szájuk, / torkukból árad a halál" (5), félelem: „Az embert botozod, bűneit felrovod, / és mint a moly, testét is elnyüvöd. / Jaj, minden ember olyan, mint a köd!" (39), kétségbeesés: „Egészen összetörtem én, / mint érzéketlen holttest, / mint eldobott cserépedény" (31), halálélmény: „Mint birkanyáj, az Alvilágba úgy vonulnak, / mögöttük pásztoruk, a Halál lépked: / torkában elsüllyednek, mint a borjak“ (49). Külön megemlítjük, milyen „érdekesek“ Farkasfalvy tolmácsolásában a hosszú történeti zsoltárok, amelyek pedig talán legtávolabb állnak ma tőlünk. 2) Tudományos alaposság. A héber eredetiből készített fordítás P. Dahood rekonstrukciós kísérletén alapul, de azt is kritikával kezeli, a legjobb modern kommentárokat igénybevéve. Munkája nyomán a szövegek világossá és egységessé válnak, és ez mindennél jobb kezese az elgondolás helyességénak, még ha egyes esetekben nincs is igaza. Türelmes aprómunkáját jól illusztrálják a jegyzetekben mértékké! fölvetett filológiai problémák. Ugyanitt találunk fogalmi, nyelvi magyarázatokat és egy sereg újszövetségi vonatkozást. A zsoltárokat megelőző 'magvas bevezetések alapvonásaikat próbálják megragadni. Nagyon átgondolt a kötet élén álló általános bevezetés is. Nemcsak sokoldalú tájékoztató, de jó kiindulásul is kínálkoznék a szent 88
