Szolgálat 25. (1975)

Könyvszemle - Josef Heer: Der Durchbohrte (R.)

szeretetéből. Továbbá minden valószínűség szerint a keresztség és az Eucharisztia jelképe is, vö. 1Jn 5,7-8; Jn 6,54-56; 3,5. Szépen mondja Cullmann: „Még alig hunyta le szemét a történelmi Jézus, teste még a kereszten függ, máris megmutatkozik, milyen alakban lesz jelen mostantól kezdve a földön: a keresztségben és az úrvacsorában.“ Jézus halála teszi lehetővé számunkra az üdvösséget, és az Átvertből kiáradó víz és vér. azaz a keresztség és az Eucharisztia közvetíti hozzánk. A Lélek pedig ennek alapvető feltételét, a hitet teszi lehetővé.

Az itt idézett Zak 12,10 eszkatológikus jellegű szöveg, erős a rokonság az izaiási Isten Szolgájával. A „nézés“ hivő szemlélést jelent (vö. Jn 8,28). Az Átvert képi szemléltetés. János szereti alkalmazni (vö. 20,20, eltérően Lk 24,39-től; 20,25kk; Jel 1,7). A szerző részletesen elemzi ezt a szimbólumot mint a Kinyilatkoztató képét, az üdvösség művéét, a Megdicsőültét, a szeretetét és Jézus felhívásáét. Idézzük néhány szép sorát: „Az Átvert nemcsak egyszerűen a szeretet képe, hanem a hitetlenségtől átszegezett szeretető. Mindkettőt látjuk benne: a bűnt, amely átverte, és a szeretetet, amely nemcsak hagyja magát átszegezni, hanem a gyűlölet tettére az üdvösség adományával válaszol. Az Átvert képében a szeretet mindent legyőző hatalma paradox módon sugárzik fel . . . Most már nem Jézus hangosan kiáltó próféti- kus hívása, hanem a szeretet hangtalan, de annál nyomatékosabb hívogatása. Azé a szeretető, amely a bűn halálos gyűlölete ellenére az egész világon és minden időben megismétli hívását az Átvert képében.“

János, a tanúságtevő maga az ideális hivő típusa („a tanítvány, akit Jézus szeretett“); ünnepélyes tanúskodása azoknak szól, akik már nem Jézus közvetlen kortársai, és az Egyház tanúságtételében folytatódik. Ez közvetlenül átvezet az egyházatyák általános gondolatához: az Egyház a kereszten születik Jézus átdöfött oldalából. Nemcsak azt fejezi ki ez, hogy a Megfeszített szeretetajándéka, hanem azt is, hogy az ő küldetését folytatja (Jn 20,21, vö. 17,18. Maga az egyház szó Jánosnál nem szerepel, de a fogalmat jól ismeri: szőlőtő, nyáj.) És nem véletlen, hogy az emberek ellenállásától átvert Jézus adja ezt a küldetést; ez a tanítványok sorsát is jelképezi. Az Egyház szavával (igehirdetés) és testvérszeretetével hív a hitre. És ez a szeretet a kívülállókat is bevonja körébe, „ut fráter fiat diligendo" (Ágoston), „testvérré szereti“ a még hitetlent.

II. Az átvert Szív. A pápai enciklikák úgy beszélnek a Jézus Szíve-tiszteletről, mint válságba jutott korunk reményéről, üdvösségéről. Mert ez nem „egy ájtatos- ság“ a sok közül, hanem az egész kereszténység lényegének összefoglalása legvonzóbb és leglényegesebb oldaláról, a szeretet felől. De ezt a mának szóló felhívást mai módon kell továbbadni. Többféle kifogás merült fel a Jézus Szíve-tisztelet gyakorlata ellen: egyoldalúan szentimentális Jézus-képet fest, a testi szívet túl erősen hangsúlyozza, biblikus-dogmatikus téren szegényes, túlzott jelentőséget tulajdonít egyes ájtatossági gyakorlatoknak, passzív, világfájdalmas hangulatban „engesztel“, elsősorban magánkinyilatkoztatásokra hivatkozik . . . Heer szerint a „Haurietis aquas“ enciklika (1956) elvileg átsegített a mélyponton, de még nincs eléggé kiaknázva. A Jézus Szíve-tisztelet egész története folytonos kísérlet a kifejezhetetlen megváltói szeretet kifejezésére és a viszontszeretetre. Ma olyan folyammá kell lennie, amely a Szentírásból fakad, és hátán hordja mindazt a gazdagságot amellyel a századok gyarapították. Korunk szintetikus felfogásának, egyszerűre, világosra, lényegre törő igényének igen jól megfelel, egyoldalú racionalizmusát gazdag kedélyi értékeivel szépen ellensúlyozza. Meg kell azonban óvni a tisztelet sajátos arculatát. Ennek a szerző két mozzanatban látja: egyik az, hogy Isten szeretetét mint megváltói szeretetet tekinti elsősorban, másik pedig a túláradó szeretetviszonzás a teljes odaadás (felajánlás) és engesztelés által.

Minthogy a bibliai megalapozás terén itt még keveset tettünk, jó a korszerűsítést ezzel kezdeni. Ezért a szerző az utolsó 4 fejezetben a megelőző jánosi idézetek gondolatmenete alapján elemzi a Jézus Szíve-tisztéléiét. Jézusnak és művének teljességét mi csak valami gyűjtőfogalomban, egyszerűsített szintézisben tudjuk megragadni. Egyik legátfogóbb az átvert szívé, hiszen ez az önmagát feláldozó szeretet alapvető

83