Szolgálat 25. (1975)
Eszmék és események - Missziós levelek a négy földrészről
Versenyben vagyunk: az a csapat kapja legtöbb pontot, amelyik legelőször kész, és legszebb a munkája. Amelyik csapatnak az év végén legtöbb pontja van, az kapja a kupát, (gy mindenki igyekszik. A szigetiekben megvan a versenyszellem. Nővér Óceániából + Igen kiváló buzgó atyák vannak itt, főként a hat szemináriumi tanár. Mély hitük van, és a mai emberhez szólóan tudják tolmácsolni. Vannak itt különféle nemzetekből: francia, lengyel, svájci, holland, belga, öt kongóit szentelnek az idén. A lingala kurzus befejeződött, sokat lendített rajtam, mert jó nyelvtani alapot adott, csak még nagyon kevés a szókincsem. Most a gyakorlat következik. Délutánonként látogatom a szegényeket, betegeket, öregeket. Úgy örülök, amikor sikerült magamat megértetni velük. Vannak itt jó asszonyok, a Mária-légió tagjai, akik segítenek, értesítenek arról, kinek van támogatásra szüksége. Többször kapunk ruhaneműt részükre, főképp olyanoknak jut, akiknek nincs mivel befedni magukat, vagy akikről levásik a régi gúnya. Most következik a hűvös évszak, szerencsére vannak takaróink a didergők számára. Egyik kis öregünk, a Tata Joseph naponta jön hozzánk. Megkapja a maga kis ennivalóját, gyógyszerét. Néha kétszer-háromszor is eljön, mert elfelejti, hogy már volt itt, vagy mert jól esik neki hozzánk jönni. A múltkor összekülönbözött a lakótársával, s ezért beállított a takarójával, mondván, hogy ő nálunk akar maradni. Ebbe azonban nem mentünk bele, hazaküldtük kibékülni. — Tegnap délután átrendeztük a ruharaktárunkat, ennek eredményeképpen Tata Joseph kapott egy saját méretére való jó nadrágot és inget. Még nem láttam ilyen boldogan mosolyogni, egész a füléig ért a szája. — Tata Félix egy időben ugyanúgy eljött, mint Joseph. Csúnya lábsebe volt, mélyre rágódott fekély, megkeményedett kerülettel. Mikor néhány napig nem láttam, elmentem hozzájuk. De volt lakótársa azt mondta, hogy már nem engedi ott lakni, mert varázsló. Az egyik kisfiú felvilágosított, hogy a templomunk melletti autóbusz- megálló padján látták aludni az éjjel. Másnap jött élelemért, de olyan állapotban, hogy azt hittem, nem sok van neki hátra. Bevittem a kórházba, ahol a rendszeres étkezés és jó kezelés talpra állította. A tetveitől is megtisztították, kimosdatták. Utána helyet kapott az öregek otthonában, amit moungali nővéreink kezelnek az irgalmas nővérekkel felváltva. — Egy szegény asszony (aki jobban együtt tud érezni a másik ember szegénységével) jelentette a plébánosunknak, hogy a templom falánál ül egy öregember három nap óta éjjel-nappal. Némi utánjárással megkaptuk az engedélyt, hogy Tata Mauric is az otthonban lakhat. (Az otthont a Secours Catholique építette és tartja fenn. — Vö. Szolgálat 21, 64.o.) Hetenként megkapják az élelmiszeradagot, de Tata Mauric úgy ki volt éhezve, hogy eleinte gyors ütemben mindent bekebelezett. Leghűségesebb segítségünk a szegények ügyében Mama Honorinea. A napokban kért, hogy vegyünk petróleumlámpát egy félig vak és süket néninek. Elmentem a piacra, kerestem kicsi lámpát, ami 600 frankba kerül, de csak 1000 frankos nagyobbat találtam. Egy jó ember hallotta a dolgot, azt mondta, adjam oda neki a 600 frankot és odaadott helyette ezret az árusnak. Szépen megköszöntem. Ma Pünkösd napja van. Sok szeretettel gondolok haza és mindannyiukra egyenként az imádásban. Baradlai Vilma f.m.m. B.P.198 Brazzaville Republique Populaire du Congo + (Az alábbi levelet Marosi atya kapta egy osztrák nővértől, aki gondozottjai közé tartozott, és most Libanonban van.) Második éve vagyok itt. Nagyon hálás vagyok ezért a Keleten töltött időért. Az élet és a szokások még nagymértékben olyanok itt, mint Jézus idejében, és így még sokkal érthetőbb lett számomra az Evangélium. De sajnos, bármilyen közel van is Szentföld, nem látogathatok el oda a politikai helyzet miatt. ' 77
