Szolgálat 25. (1975)
Eszmék és események - Két beszámoló a magyar nővérlelkigyakorlatokról
„Nagyon kell szeretni!!“ — foglalja össze ugyanitt emberi és papi programját. Szeretettel kívánjuk neki, hogy még sokáig hirdethesse ezt, és fűt- hesse az „öröklángú Isteniből vett füzével „az emberszívek kandallóját“. R. KÉT BESZÁMOLÓ A MAGYAR NŐVÉR LELKI GYAKORLATOKRÓL Mikor a „Szolgálat“-ban olvastam, hogy az idén is lesz Belgiumban magyar lelki- gyakorlat, elhatároztam, hogy én is részt veszek. 38 év után ez volt az első magyar lelkigyakorlatom. A lelkigyakorlat ideje július 21 -30-ig volt jelezve. Korán reggel már lázas izgalommal készülődtem a hosszú útra, mert Villers-la-Ville elég messze esik a mi városunktól. Az állomáson két rendtársam várakozott rám. A vonaton még egy kedves társsal ismerkedtünk meg, aki Hollandiából jött át. A leszállásnál már egész kis csoport verődött össze. A testvéri üdvözlés után útnak indultunk a Monticelli felé. Hegyen épült, fenyveserdő közepén ez a lelkigyakorlatos ház, első látásra olyan benyomást kelt, mint az ég felé repülő madár. Az örökimádó nővérek vezetése alatt áll. Mikor kis csapatunk tekervényes utakon megérkezett, nagyon kedves fogadtatásban részesültünk. Ismerkedés — elhelyezkedés — vacsora, s máris azon vettük észre magunkat, hogy tíz óra felé jár az idő. Hamar lepihentünk. Másnap aztán felfrissülve kezdtük a lelkigyakorlatot. A nap a nyolcórai szentmisével kezdődött. Szemünkben megjelentek a meghatottság könnyei, mikor a szép magyar miseéneket kezdtük: „Bemegyek szent templomodba.“ A reggeli után kis szabad idő, s 10 órakor az elmélkedés. Először buzgó szívvel kértük a Szentlélek kegyelmét, hogy világosítsa meg értelmünket, s kértük, hogy az Ö vezetése által újítsa meg a föld színét. A lelkigyakorlatot P. Bóday Jenő SJ vezette. Csodálatos egyszerűség, béke, jószívű melegség és szolgálatkészség sugárzott szavaiból. Beszélt a jó Isten irántunk való nagy szeretetéről, hogy kiválasztott minket szolgálatára. Az ő szeretetét kell sugároznunk felebarátaink felé. A benső, Istennel egyesült élet a legmélyebb és legtisztább forrása a boldogságnak. — A tisztelendő atya olyan tősgyökeres magyarsággal beszélt, hogy mi csak úgy szívtuk magunkba szavait. Mennyire szívhez szól, mennyivel maradandóbb a hatása, mennyire feleleveníti a régi emlékeket, mert minden szóhoz az ifjúkor emlékei fűződnek: mert magyar! — Két este volt vetítettképes előadás is. A sok lelki táplálék után gondoskodtak arról is, hogy magyaros testi eledel is jusson. A tíz nap nagyon gyorsan elrepült. Oly jó volt együtt lenni! Azért írtam meg ezeket, hogy azok, akik még nem élvezték az együttlét boldogságát, a következő évben többen jelenjenek meg. Margit-Teréz nővér + Felejthetetlen élmény volt nekünk, három eichgrabeni magyar nővérnek a linzi magyar lelkigyakorlat. Végre, sok év után egy anyanyelvűnkön tartott lelkigyakorlat! P. Weissmahr szívvel-lélekkel adta át magát ennek a szent feladatnak, és önfeláldo- zóan rendelkezésünkre bocsátotta minden percét. Megkérdezte, kívánunk-e négyszeri elmélkedést naponta, avagy csak háromszorit. Majdnem kivétel nélkül négyre szavaztunk. Azután megállapította, hogy este 1/2 8 — 1/2 9-ig megbeszéléseket fogunk tartani, azaz ő megtárgyalja a kérdéseket, amelyeket erre a célra* egy dobozkába helyezünk. Ez nem kötelező. De ki ne jött volna, amikor az Atya olyan érdekesen csinálta, és még hozzá egészen meghitt családias körben ülve! Azonkívül csinált egy tabellát, 74
