Szolgálat 25. (1975)

Eszmék és események - Nem a teljesítmény a gyümölcs (Jörg Zink)

NEM A TELJESÍTMÉNY A GYÜMÖLCS

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek, gyümölcsöt hozzatok, és az maradandó legyen. (Jn 15,16)

Egyszer mindenestül tisztába kell jönnünk vele: életünk gyümölcse semmiféle összefüggésben nincsen erőnkkel. Erőnkkel inkább a teljesítmény függ össze. Gyümölcs könnyebben nő a gyenge fán, amely teret enged Isten erejének. Időnként talán az is előfordul, hogy az embernek le kell mondania valami teljesítményről, amely kitelne tőle, hogy életének valamelyik ágán gyümölcs érjen be.

Isten előszeretettel választja az alkalmatlant: az alacsony fát, nem a magasat, a szárazát, nem a zöldelőt. És Isten erejéből nő belőle valami. Termést hoz.

De minthogy a termés Isten erejéből érik be, egy emberélet gyümölcsére nincs emberi mérték. „Mennyi gyümölcsöt hoztál?" Balga kérdés! Majd csak az örökkévalóságban derül ki. De itt a földön vannak emberek, akik — talán egész rejtetten, anélkül, hogy beszélnének vagy akár csak tudnának is róla — egy másik ember életének és munkájának gyümölcséből élnek. Az az ember talán igen közepes tehetségű. És ő maga talán soha nem látja meg munkája gyümölcseit.

Hadd mondjuk el mégegyszer: Életünk gyümölcse semmiképpen sem teljesítményi elemekből áll. Nem fáradság, fegyelem és akarati erőfeszítés eredménye. Ott nő meg, ahol az ember nem akadályozza, vagyis: ha hisz.

Aki ezt megértette, az elintézett minden görcsös gátlást. Lemondott arról a mértékről, amellyel számba vehetné más emberek művét. Nem törődik vele, ha mások a teljesítményeivel mérik, tudja: Istennek a mértéke más. Isten szeme a hitet nézi.

Zans rabbitól jegyezték fel a következő mondást: „Ifjúságomban, amikor lángra gyullasztott az Isten iránti szeretet, azt hittem, az egész világot hozzá térítem. De hamarosan megértettem: elég lenne, ha vár rosom népét megtéríteném. Soká fáradoztam ezen, de nem akart sikerülni. Ekkor észrevettem, hogy még mindig túl sokat tervezek, és házam népe felé fordultam. De nem jutott osztályrészemül, hogy megtéríthessem őket. Végül ráeszméltem: saját magamat akarom rendbehozni, hogy igazságban szolgáljak Istennek. De ezt a megtérést sem voltam képes megvalósítani."

Hát akkor miért dolgozunk, minek áldozzuk oda erőnket és egészségünket, időnket és gondolatainkat? Mi a sorsa annak az éjjel-nappal végzett munkának, amelyben fölemésztjük erőnket, míg csak a halál nyugalomra nem kényszerít? Kárba vész?

69