Szolgálat 25. (1975)

Az egyház szava - VI. Pál üzenete a hivatások napjára

az egyházi közösséget. Végiül, amikor már az istentisztelet és az imádság szükséges konvergenciája is hiányzik, az elszigetelődés következik.

V. A polarizáció. Ha a belső ellentétek állandósulnak, állandó lesz a kon- tesztálás. önálló, autokefál csoportok alakulnak ki az Egyházban, ez a tény pedig a bomlás csíráit rejti. A pápa minden katolikust lelkiismeretvizsgálatra szólít fel. Idézi Szent Ágostont: „Semmitől sem kell úgy félnie a kereszténynek, mint attól, hogy elszakad Krisztus testétől. Ha ugyanis elszakad Krisztus testétől, többé már nem tag; és ha nem tag, többé már nem élteti Krisztus Lelke.“ És itt a Szentatya még az Apostol szavait fűzi hozzá: „Akiben nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá."

VI. Az általános kiengesztelődés szükségessége. Minden hivő igyekezzék megteremteni a megfelelő légkört a kiengesztelődéshez; a kereszt szellemében vállalja azt az áldozatot, amelyet a mások felé való megnyílás, a testvériség megkövetel. A kikerülhetetlen feszültségnek nem szabad megoszlássá fajulnia; meg kell őrizni az egyházi összetartozás elvét, amelyet a Péter utódával egységben lévő pásztorok közössége biztosít. A Szentatya azt óhajtja, hogy a püspöki kollégium egysége és szeretete például szolgáljon a híveknek, különösképpen is a papoknak és szerzeteseknek. — A befejezésben újra csak a kiengesztelődést sürgeti. Reméli, hogy a Szentlélek visszhangot kelt valamennyi hivő szívében. Ö, a Szentlélek a mi erőnk, ő vezet bennünket az igazság és a szeretet útján. Vele lépjünk valamennyien a jubileumi megszentelődés útjára.

Nagy Ferenc — Szabó Ferenc

VI. PÁL PÁPA ÜZENETE A HIVATÁSOK NAPJÁRA

A fiatalokhoz szólok. Hozzátok, fiatalok. Igen, különösen hozzátok. Ebben az évben is elérkezett a hivatások napja. Az én napom. A Halász napja. Mert ennek az évenként visszatérő napnak ez a legközvetlenebbül valóságos oldala: ma teljesedik be, szinte látható valósággal, Jézus Krisztus egy szava, egy ígérete. Péternek mondotta és testvérének, Andrásnak, akik — hiszen halászok voltak — kivetették hálójukat a Galileai tóba; Jézus pedig, a parton arra járva, meglátta őket, és így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem, én ember- halásszá teszlek titeket.“ Hogyan csengett ez a hang? milyen volt abban a pillanatban a fiatal rabbi, akivel a két halász kevéssel előbb már találkozott, lenn a Jordán torkolata felé, Keresztelő Szent János messiási igehirdetésének titokzatos légkörében? Ki tudja? Tény az, hogy a két halász—gondoljátok meg! — rögtön elhagyta hálóját, és az éppen csak megismert Mester nyomába szegődött. Néhány lépés után a jelenet megismétlődik két másik testvérrel, Jakabbal és Jánossal, Zebedeus fiaival; ók is elhagyják hálóikat, el52