Szolgálat 25. (1975)
Tanulmányok - Josef Stierli: A Jézus Szíve-tisztelet dogmatikai és vallásos értékei
ószövetségi jövendölések a forrás felbuzgó vizében szemlélték a messiási üdvösség javait. Maga Jézus is alkalmazta ezt a képet, erről beszélt a szenvedése előtti utolsó sátoros ünnepen a jelképes, prófétai értelmű vízmerítő körmenet alkalmával. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz bennem!“ És János magyarázóén hozzáfűzi: „Ezt arról a Lélekről mondotta, amelyet a benne hívők kapnak meg. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus nem dicsőült még meg“ (Jn 7,37-39)’. A megdicsőülés órája azonban Jézus saját szava szerint (Jn 12,28; 13,51; 16,5; 17,4-5) a golgotái odaadás a kereszten és annak beteljesedése, a feltámadás. Ezért amikor nagypénteken befejeződött a passió, a szentháromságos élet mélyeiből feltörnek az üdvösség forrásai. Attól az órától fogva állandóan „kiömlik a Lélek minden testre“. Ha így nézzük a kereszt eseményét: nem csupán úgy, ahogy szemünk előtt lejátszódik, hanem mint mélyebbre mutató szimbólumot, és megfejtjük átfogó értelmét, akkor megsejtjük a bibliai Jézus Szíve-kép trinitárius körvonalait: a megfeszített Krisztus átvert szíván át hivő szemünk a három- ságos Szeretet titkába hatol. Sajnos népies Jézus Szíve-tiszteletünkből messzemenően hiányzik ez a szentháromságos elmélyítés. Ez a tisztelet többnyire megreked Krisztusnál, sőt gyakran már az ő emberi oldalánál. Nagyon helytelenül. Mert minden leszállás kezdete az Atya szíve; Szűz Máriának, az Egyház képmásának közvetítésével válik a Fiú szívében a világ szívévé, és így találja el a mi szívünket. Ezért viszont a szív fölfelé vezető útját is végig kell járni: a Szentiélekben, a Fiú szívén keresztül az Atya szívéig! Az üdvösség megvalósulása során — természetesen a kellő fenntartásokkal és megkülönböztetésekkel — mindnyájan egy szívvé leszünk Krisztusban: a Fiú szívévé az Atya előtt. Ez minden Jézus Szíve-felajánlásnak és a szívcsere minden misztikus élményének mélyebb értelme is: Krisztussal, Krisztus által, Krisztusban, tehát az ő szívével egyesülve járjuk az Atya iránti odaadás útját! Krisztus mindenestül közvetítő. Ezért szíve is egészében üdvösségközvetítő szerepet tölt be az Atya szíve és az ember szíve között. Ha a Jézus Szíve- tisztelet ismét jobban figyel erre a lényege szerint trinitárius felépítésre, nemcsak saját maga gazdagodik szerencsésen, hanem ezenfelül könnyebben kapcsolatot talál a liturgikus vallásossággal is, hiszen ez utóbbi lényegileg Krisztus közvetítő szerepének igazságából él, ez az iránya. Az üdvösségre vonatkozó tanítás összefoglalása Nemcsak a kereszt felfelé meredő ága mutat a Szentháromság benső titkára. A kereszt egyben belegyökerezett földünkbe, ez a föld issza be a ' A jánosi idézet tagolására vonatkozólag lásd J. Heer könyvének ugyanebben a számban található ismertetését. 3 33
