Szolgálat 25. (1975)
Tanulmányok - Josef Stierli: A Jézus Szíve-tisztelet dogmatikai és vallásos értékei
vér kifolyt, „a láthatatlan Isten képmása“. „Aki engem látott, látta az Atyát.“ Az átvert, kiüresedő szív szimbólumában, a végső odaadásnak ebben a jelében mint egy kapun át megismerjük az önmagát odaajándékozó isteni szere- tetet. Ez a szeretet jeléül átdöfött szív egyszerre középpontja a golgotái Krisztus-alaknak, és szimbóluma annak, hogy az önzetlen, ajándékozó szeretet Isten titkának a lényege. Ez Jézus Szívének első dogmatikus üzenete: Isten a végtelen szeretet! Szeretet önmagában és szeretet minekünk! De a végtelen szeretetnek ez az Istene éppen szeretetének titkában hármas: Atya, Fiú és Szentlélek. Az átvert, vérző szívű Megfeszítettben a leg- fölségesebb Szentháromság legmegragadóbb kinyilatkoztatását is szemlélhetjük. Próbáljuk ezt az igazságot kissé megmagyarázni: Az átvert, vérző Szív képében az Atya ajándékozó szeretete még jobban megnyilvánul, mint a megtestesülés csodájában; ez annak következetes folytatása és beteljesedése. „Úgy szerette Isten a világot“, — nemcsak úgy, hogy „nem kímélte egyszülött Fiát“, hanem hogy emberi szívet vétetett föl vele, és engedte, hogy ez az emberi szív, amely egyúttal Isten szíve, elvérezzék értünk. Ez volt atyai szeretetének bizonysága a bűnös ember iránt. Még mélyebbre hatolva: az, hogy az Atya kereszthalálra adja Fiát és engedi elfolyni szíve vérét, a látható eseményen túl jelzi, mekkora utat tett meg a Fiú az istenség belsejéből, az Atyától befelé a világba. Elment egészen „a kapukon kívülre“ és szíve kiüresítéséig! De láthatóvá válik itt a Fiúnak az Atya szeretetére felelő odaadása is. Ebben az esti áldozatban beteljesedik a Megtestesült reggeli imája: „íme jövök, hogy megtegyem akaratodat. Törvényed szívem legbensejében él.“ Jézus egész életének következetes engedelmessége „mindhalálig engedelmes“ szívében gyökerezik, és megint nem más, mint annak az isteni odaadásnak meghosszabbítása a világba, amellyel a Fiú Atyja felé fordul. Az Atya akarata szívének szerelme, szívének szenvedélye. Ezért az átvert Szívben mindenekelőtt az ember Jézus szívbeli odaadása nyilvánul meg valóságosan a mennyei Atya iránt. De még mélyebben nézve az örök Fiú végső odaadásának jele a mennyei Atya iránt a Szentháromság titkában. Mert a Fiú mindig szívből, azaz lénye legbensejéből és ezért a legtisztább szeretetből adja magát az Atyának: a történelmi időben a kereszten, és a Szentháromság történelem feletti életében mindörökké. Atya és Fiú szerető egymáshoz hajlásából származik a háromságos élet titkában, örökös „gyümölcsként“ és „adományként" a Szentlélek. Ha tehát igaz, hogy Atya és Fiú lényegi, isteni viszonya jelképesen és valóságosan is láthatóvá lesz a Keresztrefeszített átvert szívében, akkor ennek a titoknak a Szentleiket is ki kell nyilatkoztatnia. Akkor ő a gyümölcse annak, hogy az Atya kiszolgáltatja Fiát, és a Fiú odaadja magát Atyjának. Valóban: a Jézus halálra adott szívéből kifolyó vér és víz a Szentlelket jelképezi, mint a megváltás minden javának teljességét és foglalatát. Már az 32
