Szolgálat 25. (1975)

Tanulmányok - Babos István: Eucharisztia = hálaadás

Az utolsó vacsorán elhangzott parancsa: „Ezt cselekedj étek az én emlékezetemre“, nemcsak a rituális ismétlésre vonatkozik, hanem egyúttal ígéret is, hogy a kenyér és bor színe alatt jelen lesz saját maga és hálaadó-önfel- áldozó áldozati lelkülete, és ehhez csatlakozva részesedünk benne. Jézus Krisztus hálaadó-önfeláldozó igenje, amit a Vacsorán kifejezett és a keresztfán beteljesített, időfeletti és örökérvényű. Ez az igen, ez a hálaadó felajánlás lesz érzékelhetővé, emberileg foghatóvá az Eucharisztiában. Nincs tehát két áldozat, Krisztusé és az Egyházé, nincs két cselekmény: a múltban Krisztusé, a jelenben az Egyházé. Csak egy áldozat, egy cselekmény van: Krisztusé. Ez az örök értékű áldozat lesz láthatóvá, hogy csatlakozzék hozzá az Egyház. így lesz az Egyház imádsága és felajánlása Krisztus imádságává és felajánlásává.

Hálaáldozat az Egyházban: a dolgok igazi rendjének feltárása és megvalósítása

Az Atyák írásaiból kitűnik: a megemlékezés célja, hogy Krisztus áldozatának emlékét őrizzük és annak hatásaiban részesüljünk. A keleti liturgiákban a hála gondolata jobban kidomborodik, mint a nyugati, római liturgiában.9 Maga a név: Eucharisztia, a görög eredetiben hálaadást jelent, és az első századokban különös értelmű egyházi tartalommal töltötték meg: utalt magára az asztali áldásra a vacsorán, a megemlékezésre „a Vacsoráról“, ahol Jézus felajánlotta magát, és végül az átváltoztatott kenyérre és borra, ahol jelen van a felajánlás eredménye: az Istennel egyesült ember, a Megváltó.

Nyugaton a kánont bevezető prefáció előtti párbeszédben domborodik ki erősen a hála gondolata. A pap üdvözli a híveket, majd arra buzdítja őket, hogy imádságos lélekkel emeljék szívüket Istenhez. Ezután indítványt tesz: „Adjunk hálát Urunknak Istenünknek.“ „Méltó és igazságos“ — felelik a hívek. Ezután a prefáoióban és az azt követő kánonban (amit a 9. század előtt nem szakított ketté a Sanctus) a közösség vezetője megemlékezik mindarról, ami hálaadó felajánlásra buzdítja a híveket, főleg pedig a megváltásról. „Méltó és igazságos“ görög eredetű kifejezés. Amikor a törvény- hozásra összegyűlt polgárok közül valaki, főleg a vezető, törvényjavaslatot terjesztett elő, és az tetszett az egybegyűlteknek, ezzel a felkiáltással tették magukévá. „Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek“, indítványozza a közösség vezetője, — és ezt jelzi a máris oltárra helyezett kenyér és bor, amellyel életünket is Krisztussal Istennek ajánljuk. „Méltó és igazságos" meggyőződéssel teli felkiáltással fogadják el a közösség vezetőjének indítványát a hívek, így csatlakoznak a hálaadó felajánláshoz.

Hogyan kapcsolódik az Eucharisztia ünneplése hétköznapi életünkhöz?

„Az Egyház nem más, mint Eucharisztia (hálaadó felajánlás) térben és időben. Az Eucharisztia pedig az Egyház összesűrítése egy pontra és egy bizonyos időben“.'0 A meghatározás tömör, de próbáljuk értelmét kissé kihámozni.

16