Szolgálat 24. (1974)
Könyvszemle - Hermann Egyed: A katolikus Egyház története Magyarországon 1914-ig (Szilas L.)
KÖNYVSZEMLE Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 19 14-ig. Aurora kiadó München 1973, XI-(-582 o. 8° (= Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae I.}. Mindazok, akiket érdekel a katolikus egyház története Magyarországon, örömmel fogják kézbe venni a pár éve elhúnyt Hermann Egyed nagy munkáját. Nagy szükség van rá, hiszen az utolsó összefoglalás — Karácsonyi János: Magyarország egyház- története főbb vonásaiban 970-től 1900-ig c. művének harmadik kiadása — 1929-ben jelent meg. Hermann művének a középkort tárgyaló részéből megismerjük a honfoglaló magyarság útját a pogányságból a kereszténység felé. Ennek végső állomása Szent István nagy alapvetése: a királyság megalapítása és az egyház megszervezése. Ö maga is még nagy térítési feladatok előtt állt. A munka oroszlánrészét a bencések végezték, s az ő szellemük és műveltségük vált irányadóvá. Szent Gél lért is az ő soraikból került ki. Az Árpádok alatt megszilárdult a kereszténység az országban. A bencések mellett letelepedtek az országban a ciszterciek, premontreiek és a kolduló rendek. Ebben a korban alapította özséb kanonok az egyetlen magyar rendet, a pálosokat. A pápai megerősítést 1262-ben kapták. A XIII. század végén már 18 házuk volt, sőt a Szentföldre is eljutottak. Igazi virágzásnak azonban csak a XIV. században indultak, amikor a rendtagok a remeteélettel felhagyva belekapcsolódtak a lelkipásztorkodásba. Hermann igen alaposan és nagy tudással tárgyalja a szerzetesrendek történetét, hiszen ez volt az igazi szakterülete. Emellett azonban nem felejti el a világi papságot sem, és bőven tárgyalja helyzetüket, képzésüket és műveltségüket. Az ország és a pápaság viszonyára, főleg a „gregorianizmus“ reformjainak idejére vonatkozólag helyesen jegyzi meg a szerző, hogy „Magyarország .hűbéri'viszonya a Szentszékhez a pápák részéről nagy időközökben hangoztatott igények elméleti emlegetésén túl alig jelentett gyakorlati tényeket. Nem találkozunk a magyar királyok részéről e viszonyt kifejezetten mint hűbérit elismerő nyilatkozattal sem“ (49. o.). Az is igaz, hogy az invesztitúraharchoz vezető lényeges körülmények Magyarországon akkor nem léteztek. Az újkori egyház történetét nálunk két fontos tényező határozta meg: a hitújítás és a török uralom, amely az ország három részre szakadását okozta. Itt a szerző világos előadásban tárgyalja a hitújítás elterjedését, annak kapcsolatát a nagybirtokkal, az erdélyi és hódoltsági helyzetet és a XVI. század második felében kezdődő ellenreformációt. A következő fejezet a katolikus egyház fejlődésének szempontjából döntő századot tárgyalja e jellemző cím alatt: „Pázmány százada. A katolikus megújulás kivirágzása“ (230-292. o.). Bocskai és a bécsi béke után Pázmányt mutatja be a szerző jó és alapos összefoglalásban. A tárgykör azonban itt is széles. Szó van a szemináriumokról, az alsópapság és a licenciátus intézményéről főleg a hódoltságban, a jezsuitákról és a többi szerzetesrendekről, az iskolázásról, a teológiai és hitvitázó irodalomról, a meggyőzés és a földesúri hatalom szerepéről a térítésben stb. Protestáns részről főleg Bethlen Gábort és I. Rákóczi Györgyöt tárgyalja a szerző. Az ország felszabadulását követő kor rajzában is azokat a fő szempontokat emeli ki Hermann, amelyeket az előző korszakokban tárgyalt: a világi és a szerzetesrendek helyzetét és szerepét, a lelkipásztorkodás történetét, amelyet oly szervesen beleépített művébe, hogy ilyet összefoglaló egyháztörténelmi munkában ritkán találhatunk. 92
