Szolgálat 24. (1974)
Eszmék és események - Egy szentévi lelkigyakorlat jegyzeteiből (E.H.)
. . . Franciákkal, németekkel, osztrákokkal vegyesen ülünk egy kis előkészületi csoportban egy szántóföldön. Először szót kellett értenünk. Igen fáradságos és időrabló volt — de az idő Taizében nem játszik szerepet. Utána elmondtuk egymásnak, honnan és miért jöttünk Taizébe. Egy francia egyetemista lány, matematikus, ezt mondta: örömet szerez nekem az itt talált közösség, az esti együttülés és a tökéletes szabadság. De ezért még nem kellett volna Taizébe jönnöm, mindezt otthon is ugyanúgy megtalálom. Azért jöttem, hogy többet találjak, mélyebbet éljek át: a beszélgetésben, az elmélkedésben, a csendben. . . . Háromszor napjában a harangok közös imára hívnak a taizéi testvérekkel. A testvérek priorjukkal, Roger Schutzcel képezik ennek a közös imának, a szerzetesi kórusimának a magvát. Aki eljön rá, azonnal úgy érzi, hogy maga is beletartozik. A templom csendje ragályos, az ének és az ima ugyanúgy. Egyszerűen nem lehet mást csinálni, mint csatlakozni, csatlakozni a testvérekhez és ahhoz az ezer, kétezer vagy ötezer fiatalhoz, aki nem akarja elmulasztani a közös keresésnek ezt az alkalmát a hivő közösség fokozottabb átélésére. És a hivatalos ima idő kön kívül? Még ha éjfélkor lépünk is be a templomba, sohasem üres. Sok fiatal vágyakozik az éjszaka csendjére, amikor ráérnek szabadon foglalkozni önmagukkal. . . . Már sok tömegrendezvényen részt vettem. Ilyenkor előre tolakodtam az étkezésnél, hogy ne a maradékot kapjam. A többiek ugyanúgy. Taizében nem tolakodtam. Más sem. Sőt még ha egy órahosszat is kellett várni az étel kiosztásánál, még mindig nem mérgelődött senki. Hol ennek, hol annak támadt egy jó ötlete, fecsegtünk, énekeltünk — az egész légkör vidámságra ingerelt, soha nem zsémbeskedésre. Mi lesz a fiatalok zsinatából? Senki sem tudja. De Roger Schutz bátorított: merjük megkockáztatni, Isten Lelke nem fog cserben hagyni. A zsinat minden világrészben megnyílik, hogy a fiatalság mindenütt készen állhasson az elindulásra. Indulásra a jövő felé, amelyet ő maga formál jobbá. Meddig fog tartani a zsinat, az új kor előjátéka? Két évig? Négyig? Tízig? Vagy nem is lesz vége? Magyar E. — Leitner R. EGY SZENTÉVI LELKIGYAKORLAT JEGYZETEIBŐL „Mi hittünk a szeretetben“ 1Jn 4,16 Isten Szolgája: Ki kell imádkozni, ki kell könyörögni, hogy bele ne 'fáradjak, hogy meg ne keményedjem, hogy abba ne hagyjam: az örökös készséget, a mosolyogva vállalást és a csendes félreál lás magatartását. Az első kettőt, ha munkáról van szó, ha meg kell tenni valamit — 84
