Szolgálat 24. (1974)

Eszmék és események - Egy szentévi lelkigyakorlat jegyzeteiből (E.H.)

az utóbbit, mikor a dicséreteket osztják, sikert könyvelik el. Mert én is ember vagyok, látok, és nekem is vannak emberi igényeim — de én Isten és Krisztus szolgája vagyok és az embereké ... és ö így szolgáltatta Fiát, Ö így szolgált nekünk, és lényegében csak az számít, hogy tehettünk-e valamit, szolgálhattunk-e nekik.

És ha belül is olyan halkan felel a Felfoghatatlan Isten — és mikor az Erős nem ad több erőt: abba nem hagyni, imában, szolgálatban kitartani, tovább iparkodni, szégyenkezni és vezekelni ... És ismételgetni: „Legyen meg a Te akaratod“, és hinni, hinni „a Szeretet végső győzelmében“, bennem is, általam is!

Taníts tudatában lenni, hogy mindenhova Jézust kell vinnem, békét, derűt, örömet — és nem magamat, nem politikai bölcsességet, nem sportszakértelmet, nem mindentudó okos csevegőt, hanem Tégedet: hogy induljon és mozduljon a jobb, a szebb, a krisztusibb és emberibb bennük. És mikor elért a kegyelem bennem vagy általam is valamit, akkor Magnificat, akkor Te Deum!

Teremjetek gyümölcsöt,

nem szép szóval, még csak nem is lázas aktivitással, hanem kegyelmi sugárzással és élettel. Ha a virág fénnyel és meleggel teleiitta magát, ha eltelt ízzel, illattal és színnel, észreveszik, megkívánják, örülnek neki — és szebb lett tőle a világ. „Megszentelte Isten szent nevét“; hirdette létével, szépségével, illatával Azt, aki miatt ilyen.

Maradjatok szeretetemben:

úgy is, hogy féltve őrzöm, amit már elért a kegyelem, amit beláttam, amit feltettem: hiszen ismerem, hogy milyen gyönge vagyok és milyen törékeny ez a cserépedény, és hogy hányszor kaptam újra meg újra irgalmat; és újra kezdhettem, de meddig, ó meddig még Uram? ha újra könnyelműen játszani kezdek a Szeretettel?

— úgy is, hogy hagyom, úgy szeressen, ahogy akar — adjon, vegyen el bármit, amint Neki tetszik,

hogy hinni akarok a szeretetnek akkor is, ha már engem annyira szeret, hogy Fiához akar egészen hasomlóvá tenni. Nos credidimus Caritati . . .

Az Atya szeret titeket,

mert ti szerettetek engem, és hittetek bennem. Az a nagy kérdés, és talán itt a magyarázata, miért nem látszik meg jobban az Atya szeretete és gondviselése életünkben: nem hiszünk igazán Abban, akit ő küldött, akiben kedve telt. Elméletileg igen, de életstílusát elfogadva? Mi is megyünk a józanok okossága alapján, mert úgy látjuk, nekik van igazuk, erre a világra az ő stílusuk kell. Ez a nagy buktatója és nagy botránya az életszentségi törekvéseknek, a komoly Krisztus-követésnek.

t

Ebbe a hitetlen világba, ebbe a reménytelen világba és ebbe az önző („sokak szívében kihűl a szeretet“), gyűlölettől izzó világba világító em85