Szolgálat 24. (1974)

Tanulmányok - Löffler Mária: Hetvenhétszer

tartásával, sőt akár valamilyen testi vagy szellemi fogyatékosságával.) Ez a magatartás rögződhet, és felnőtt korban is uralkodóvá válhat. Tehát már a nevelésben jobban hangsúlyozni kellene a kibékülést, a megbocsátást. Főleg első áldozás előtt szinte csodákat lehet ezen a téren elérni. Számos példát is hozhatunk fel a Szentírásból: József megbocsát bátyjainak, Jézus a „kiközösített“ Zakeushoz megy vendégségbe ... A barátkazás és kiközösítés között is még nagyon sok fokozat lehetséges egy osztályban vagy egy bérház gyermekeinél.

Másik forrása a megbocsátani nem tudásnak a legalista, a törvény betűihez ragaszkodó vallásos magatartás. Megtanultuk a parancsokat, tudjuk, mit kell tennünk, és aki másképp cselekszik, az a mi szemünkben elítélendő bűnös. Pedig Jézus nagyon is hangsúlyozta: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéljenek“ (Mt 7,1). A legalista magatartás meg sem próbálja a másik ember szándékát vagy körülményeit figyelembe venni, mentegetni, megérteni, hogy miért is cselekszik így. Emberileg érthető, hogy könnyebb elítélni egy túlterhelt édesanyát, aki „nem jár templomba", mint segítségünket felajánlani, hogy ő is eljuthasson szentmisére. Kicsit a farizeusokra emlékeztet ez a magatartás: ezer apró előírás megtartásával „eleget teszünk“ Istennek, „érdemeket gyűjtünk“ önző módon önmagunk számára, de az egész mögül hiányzik a szeretet, Jézus szeretete, a másik, másfajta ember megbecsülése. Még az is fáj néha az ilyen embernek, hogy Isten a legnagyobb bűnösnek is megbocsát, tehát az is üdvözölhet. Pedig meg kellene gondolnunk, hogy Isten előtt tulajdonképpen a legnagyobb szent is könyörületet kolduló bűnös. Jézus a szőlőmunkásokról szóló példabeszédben világította meg ezt a magatartást. Aki csak egy órát dolgozhatott, ugyanannyit kap, mint akik egész napon át fáradtak. Ezek tiltakoznak a látszólagos igazságtalanság ellen. Elgondolkoztató Jézus válasza: „Fáj neked, hogy én jó vagyok?" (Mt 20,16)

Sajnos sokszor éppen valóban buzgó, vallásos emberek hibája ez. Elkülönülnek a többiektől, akik nem állnak ugyanazon a fokon a lelki vagy erkölcsi életben. Pedig éppen nekik kellene tudniok, hogy Jézus a bűnösökkel evett, őket hívta, és azok megtértek; hogy őket szánja Isten kovásznak a világban, világosságnak, hogy vonzzák a többieket. Éppen nekik kellene nagy szeretettel kitárulni a többiek, a „mások" felé, hogy megnyerjék őket. Hiszen éppen a bűnösöknek van szükségük szeretetre, segítésre, befogadásra, legalább részünkről, hogy megváltozhassanak! Csakis a mi szeretetünkön keresztül ismerhetik meg az Isten szeretetét.

Számos ember a munkahelyén szenved attól, hogy valamilyen okból, sokszor apróságok miatt nem rokonszenves a főnökének vagy munkatársainak, ezek emiatt nem dolgoznak együtt vele, és lehetőleg kerülik. Legfeljebb egymás mellett dolgoznak, rosszabb esetben egymás ellen. Érdekes lélektani jelenség, hogy fizikai munkát végző emberek (akiknek pl. közösen kell valamit emelniük) jobban össze tudnak dolgozni, mint értelmiségiek. Utóbbiaknál

43