Szolgálat 24. (1974)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: A szeretetről szóló tanítás Szent János írásaiban

emberi teremtményt próbálja megmenteni, „hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16].

B) Az isteni szeretet kinyilatkoztatása Jézus halálában

Ha az ember végigkíséri a János-evangéliumban a szeretet témájának megjelenését, feltűnik, hogy az Isten szeretetéről az imént idézett 3. fejezetet követően egészen a 13. fejezetig alig esik szó. Az utolsó vacsorától kezdve azonban, éspedig főképp az ún. búcsúbeszédben a „szeretni“ (aga- paó) ige és a „szeretet" (agapé) főnév bőségesen szerepel. A magyarázat erre az evangélium szerkezetében és teológiájában keresendő.

Mint láttuk, a 3. fejezetben Jézus egy titkos éjszakai beszélgetés keretében szól a szeretetről. (Egyes magyarázók szerint a szeretetről szóló versek nem is tartoznak szervesen a beszélgetéshez, hanem az evangélista hozzáfűzött megjegyzései.) Mindenesetre a szeretet megnyilvánulása János szerint nem annyira Jézus földi életében és tanításában, hanem végső megdicsőülésében megy végbe. Azaz a hit számára az isteni szeretet akkor válik igazán „láthatóvá", amikor Jézus életét adja barátaiért. Minthogy pedig az utolsó vacsora) beszédek lényegében a szenvedéstörténet teológiai magyarázatát tartalmazzák, érthető, hogy a szeretet teológiája csak ezekben a fejezetekben kerül kifejezetten elő.

Az evangélium tehát igazában a 13. fejezettel ér el csúcspontjára, ahhoz az „órához", amelyet már a kánai menyegző előre jelez, és amelynek közel- gését az evangélium ismételten megjegyzi (vö. Jn 2,4; 4,21.23; 5,25; 7,30; 8,20; 12,23.27): „A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az óra, amelyben át kell mennie ebből a világból a Atyához, szeretetét, amely- lyel e világban levő híveit szerette, a végsőkig kimutatta" (Jn 13,1). Ezek a bevezető szavak ünnepélyesen és bizonyos pátosszal csengenek, jelzik az elkövetkező fejezetek fontosságát. Világos, hogy Jézus órája a szeretet órája, amikor szeretetének végső és végletes kifejezésére kerül sor. A jánosi stílus szerint ugyanis ismét kettős értelmű kifejezéssel állunk szemben: „eisz to telosz" egyszerre fordítható időhatározónak (mindvégig) és módhatározónak (végletesen, végső fokon). Jézus tehát élete legvégén a szeretet „extrém", túláradó megnyilatkozását adja nekünk. Ugyanakkor, összehaogban a fent kifejtettekkel, a szeretet órája egyben a sötétség órája is. Ezt a jánosian hangzó mondatot ugyan Lukácsnál olvassuk („ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé" Lk 22,53), azonban tartalma Jánosnál is megtalálható, egyrészt Jézus utols6 nyilvános beszédében (Jn 12,35), másrészt abban a csodálatos szimbolikát hordozó mondatban, amely a Júdás árulásáról szóló szakaszt lezárja: „Éjszaka volt" (13,30).

C) A szeretet lépcsőzetes leáradása

Az Atya és Fiú szeretete, a Fiú szeretete a tanítványok iránt és a tanítványok egymás iránti szeretete az a három lépcsőfok, amelyen a búcsú34