Szolgálat 23. (1974)
Nemeshegyi Péter: A Szentírás nyelve és a mai ember
ember számára „kabát" és „ing“. A 32-34. versben előforduló „bűnösök" szó értelme a magyar nyelvben szűkebb, mint a Jézus korabeli zsidóknál. Ezért az eredeti értelemnek jobban megfelelő „rossz ember" szót használom. Az ugyanitt előforduló kérdések értelme erőteljes tagadás. Ezt magyarul nem kérdő, hanem tagadó mondatok fejezik ki velősen. A 35. versben szereplő „Magasságos" szó az Isten nevét elkerülő körülírás; az, hogy az Isten „magasságos", nem játszik különös szerepet a szövegben (kitűnik ez abból is, hogy Máté e szó helyett az „Atyátok" szót használja), ezért a fordításban az „Isten" szót választottam. Ugyanebben a versben a „lesztek fiai" kifejezés magyarázatra szorul. Ugyanis e kifejezés hátterében is az Isten tevékenysége rejlik. Nem mi tesszük magunkat Isten fiaivá, hanem az Isten ismer el minket méltó fiainak, ha úgy viselkedünk az emberek iránt, ahogyan ő viselkedik irántuk. A szöveget tehát eszerint „pótoltam ki". A 36. versben szereplő „irgalmas" szó fordítása nehéz. A mai magyar nyelvben ugyanis e szó értelme nagyon leszűkült: „Légy irgalmas!" csak azt jelenti: „Ne büntess meg, bár megérdemeltem!" Az eredeti szó értelme sokkal átfogóbb: jónak lenni a bajban levő emberekhez, részvéttel lenni irántuk, megbocsátani, segíteni. Nem sikerült olyan magyar szót találnom, amely ezt a tartalmat pontosan kifejezné. Mint hozzá legközelebb álló kifejezést, a „jószívű" szót választottam. A 37-38. versben a szenvedő igealakok cselekvő alanya az Isten. Ezt a szót tehát a fordításban pótolni kell, különben teljesen félreérti az olvasó a szöveget. Ugyanis nem arról van szó, hogy ha mi jók vagyunk másokhoz, ők is jók lesznek hozzánk — ez ellentmondana a 27-35. vers tanításának: „semmi viszonzást ne várjatok!" —, hanem arról, hogy az Isten lesz jó hozzánk („nagy jutalomban részesültök" 35.v.). A 38. vers fordítása elég nehéz: egy hasonlatról van szó, amit a palesztinai parasztok jól megértettek: egy vevő gabonát vásárol, az árus a mérővékát színig tölti, még jól meg is rázza, és annyira megtetézi, hogy amikor a vásárló gazdasszony kötényébe öntik a vékát, többet kap, mint amennyi abba belefér. Ennek a hasonlatnak a dinamizmusát próbáltam átírni. De legyen ennyi elég a magyarázatból, lássuk a fordítást. Kérném az olvasót, hogy fennhangon olvassa magának, mintha a saját hangján át Jézus szólna hozzá: De nektek, kik rám hallgattok, ezt mondom: Szeresd ellenségedet! Tégy jót azzal, aki gyűlöl! Áldd meg azt, aki átkoz! Imádkozz azért, aki bánt! Pia arcul ütnek, tartsd oda másik arcodat! Ha elveszik kabátodat, add oda ingedet! Ha kérnek tőled, add meg! Ha elveszik a tiédet, ne kérd vissza! • 108
