Szolgálat 23. (1974)
II. Újszövetség - Benedikt Schwank: A keresztény hivatás nagysága (1Pét 1,1-9)
bajában; amennyire csak lehetséges, már a földi mindennapokban hozzá akar járulni a jónak és az igaznak a győzelméhez, ügy vagyunk vele, mint a „mennyek országával“: már a földön megkezdődik, bár végső célja túl van a földi életen. Az az ember, akiben Krisztus feltámadásának hallatára felébredt a remény, úgy tekint halála napjára, mint az anya, aki első gyermeke szülésének fájdalmaira és egyben örömeire várakozik . . . Csodálatos lehet az az örökség, amelyet a levél olyan szokatlan jelzőkkel ír le. Az üdvösségnek ezen az örökségén ujjonghatnak, ujjongjanak a keresztények, bár örömüket a földi életben még megzavarja egy és más, hiszen különféle próbatételek érik őket. Néró császár keresztényüldözése ugyan még nem lángolt fel, de előjelei már mutatkoznak. Péter azt akarja mondani a fiatal keresztény egyházközségeknek, hogy a jövőben valószínűleg súlyos megpróbáltatásokat kell elviselniük, de az üdvösségen való örömük olyan mély, hogy a szoronga- tás csak egy kicsit szomorít ja meg őket. Még nincs szó véres keresztényüldözésekről vagy dicsőséges vértanúkról, hanem a keresztények mindennapos nehézségeiről pogány környezetükben, munkahelyükön és a családban is. Bosszúságot és megbotránkozást keltettek ezek az emberek, akik komolyan vették az alázatos engedelmességet, az emberi bűnökön való bánkódást, az igazságtalanság megbocsátását, a szüzesség gyakorlását és az önkéntes lemondást. Személyes szurkálások, szóbeszédek, mellőzések— ilyenek azok a különféle megpróbáltatások, amelyek gyakran olyan fájdalmasan érnek bennünket. A keresztény embert érő szenvedés a valóságban tisztulás, kiolvasztás, izzítás (vö. 4,12), amelyből megszületik a valódi, igaz hit. Tudjuk, hogy már az ókorban forgalomba hoztak olyan aranyérméket, amelyek valójában csak aranyozottak voltak. Az arany nagy fajsúlya miatt különösen az ólom volt alkalmas ilyen keverésre. De hevítéssel igen hamar kiderült, kevertek-e az állítólagos aranydarabba nem nemesfémet is. Az Ószövetségben ezenfelül gyakran találkozunk annak az embernek a képével, aki „Isten olvasztótégelyében“ próbát áll ki és megtisztul, s csak ezzel a próbával kapja meg teljes értékét az örökkévalóság számára (vö. íz 1,25'; 48,10; Ez 22,17-22; MTörv 4,20). A Bölcsesség könyve ezt mondja róluk: „Az igazak lelke Isten kezében van . . . Isten próbára tette és magához méltóknak találta őket, megvizsgálta őket, mint aranyat a kohóban“ (vö. Bölcs 3,1-7). — Gyakran csak a bűnre vivő kísértések próbálják ki igazán az embert és adnak lehetőséget értékének igazolására. Az apostol már szólt arról a reményről, hogy a jövőben leplezetlenül feltárul a keresztények üdvössége (1,5). Végső soron magának „Jézus Krisztusnak megjelenéséről“ van itt szó. A gyakran fájdalmas próba árán megtisztult keresztények legyenek majd Krisztus ékessége, 7 97