Szolgálat 23. (1974)
II. Újszövetség - Nemeshegyi Péter: „Ő a mi békénk!“ (Ef 2,14-18)
elég nekem“. — Az az út, amely Istenhez vezet, Krisztus emberségén keresztül vezet; és Jézus szeretete elválaszthatatlan az emberek szere- tetétől és szolgálatától, a szegények és szenvedők tevékeny szeretetétől. Ha igaz az, amit Keresztes Szent János mond, hogy „életünk estéjén Isten a szeretet mértéke szerint ítél meg bennünket“, még biztosabb az, hogy az ítéleten e szavak vezetik Bíránkat: „Amit egynek a legkisebbek közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek“. A kicsinyek, az éhezők, a ruhátlanok, a sírók és a szenvedők: Jézus alteregói. A legkisebb embertestvér: Jézus „szentsége“. — A mai lelkiség — minthogy az emberiség egyre inkább érzékeny lesz a szociális problémák iránt — szereti kiemelni a kereszténységnek ezt a vonását, mondjuk a „horizontális“ misztikát. Valóban: ha hűek akarunk maradni az evangéliumhoz, az apostolok tanításához, akkor nem feledhetjük, hogy a második parancsolat hasonló a főparancshoz. Nem arról van szó, hogy a „vertikális“ misztikát elfelejtsük, hogy a kereszténységet valamiféle emberbaráti ideológiává fokozzuk le. Csupán az isteni „filantrópia“ példáján okulva a teljes kereszténységre törekszünk. Szent János írja első levelében: „Ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást. A szeretetet arról ismertük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki — bár bőven van neki a világ javaiból — mégis, amikor látja testvérét, hogy szükséget szenved, elzárja előle a szívét? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!“ (ÍJn 3,11-15) Nemeshegyi Péter „Ö A MI BÉKÉNK!“ Ö (Krisztus) a mi békénk! Ő forrasztotta eggyé az emberiség két ágát (a zsidó népet és a többi nemzeteket), saját teste révén ledöntvén a köztük levő válaszfalat, az ellenségeskedés falát. A mózesi törvényt, annak parancsait és rendelkezéseit eltörölte, hogy igy az emberiség két ágából egy új embert teremtsen. Békét ő így szerzett. Kereszthalála által megszüntette az ellenségeskedést, és keresztjével egy testében összefűzte az Istennel az emberiség mindkét ágát. Eljött aztán békét hirdetni nektek, az Istentől távolállóknak (a pogányoknak), és békét a közelállóknak (a zsidóknak), hogy így őáltala mindkettőnk egy Lélekben az Atya elé járulhasson. Ef 2,14-18 89
