Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - Nemeshegyi Péter: „Ő a mi békénk!“ (Ef 2,14-18)

Béke! „Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend, Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent: Bizonyosság arról, hogy élni jó .... Meghalni szép" (Reményik Sándor: Béke). Hogy várja, hogy kívánja minden ember ezt a békét! Hogy várták, hogy kívánták az ószövetség hívei! Az Isten megígérte, hogy új béke- szövetséget fog kötni népével (Ez 34,25), hogy békét hoz a tőle távol levőknek és a hozzá közel levőknek (íz 57,19); hogy elküldi majd „a béke fejedelmét" (íz 9,5) békét hirdetni (Zak 9,10). A béke: nagy harmónia, egység, kiengesztelődés, beteljesedés, minden jó teljessége, minden félelem és viszály megszűnte. Igen, a Betlehemben születendő fejedelem, „ő maga lesz a béke" (Mik 5,4). Szenvedni fog; de az ő szenvedése hoz békét minekünk (íz 53,5).

Mindez a vágy, ima, reménység beteljesedett a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, ö maga a béke, aki mindent összehangol, mindent egybefog. Mielőtt ő jött volna, ketté volt szakadva az emberiség. Voltak po- gányok, akik nem ismerték a szeretet, béke és remény Istenét, és vágyaikat, szenvedélyeiket bálványozták helyette; voltak zsidók, akik a mózesi törvénytől körülbástyázva élték elkülönült életüket, megvetve, gyűlölve a többi népet. A zsidókon kívül senkinek nem volt szabad a jeruzsálemi templomban Isten elé járulni: egy fal zárta el az utat a templomudvarban; rajta a szigorú felírás: „Ezen átlépni nemzsidónak tilos. Aki megszegi e tilalmat, halállal lakói."

Jézus földi életében a zsidó törvény szerint élt, a zsidó népnek prédikált. De a mózesi törvény kicsinyes szabályait nem tekintette az Isten végső szavának (Mk 7,14-19). Tudta, hogy őáltala jött el véglegesen az Isten új országa. Megjósolta, hogy mikor őt, az Isten fiát elveti és megöli népe, az Isten egy új népnek adja országát (Mt 21,43). Tudta, hogy ebben az új korszakban az Isten háza már nemcsak a zsidóké, hanem „minden nép számára imádság háza" (Mk 11,17). Azért űzte ki a kalmárokat a templomból, hogy jelképesen az új idők eljöttét jelezze Zakariás jövendölése szerint: Amikor majd eljön minden nemzet Jeruzsálembe az Istent dicsérni, „akkor nem lesznek már kalmárok a templomban" (14,16-21). Ez az új templom már nem is lesz emberi kézzel alkotott épület, hanem egy harmadnapra születő isteni csoda (Jn 2,19).

„Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiának mondotta magát" (Jn 19,7). A mózesi törvényt abszolutizáló, az öntelt magabiztosság és dicsekvés eszközévé alacsonyító, annak igazi szándékát félreértő emberek vitték Jézust a halálba. De Jézus halála nem vég, hanem út a feltámadás felé. A harmadnapra feltámadott Krisztus teste az új templom, minden népek egységének szegletköve, a világmindenség egységének központja. Ez a'feltámadott űr

90