Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - Szabó Ferenc: „Érettünk szegénnyé lett..." (2Kor 8,9-11)

engedi a galatákat a törvény alá menekülni, még ha az a törvény az Isten első kinyilatkoztatása is. Aki törvényt tart, ha „Isten segítségével“ is, az voltaképpen magában bízik, és Istent akarja adósává tenni. Isten nem az erényes ember adósa, hanem a halottak feltámasztója. Amit Krisztustól kapott új életünkben teszünk, azzal nem jogcímet szerzünk valami másra: Isten igazságosságára, hanem Tőle kapott új életünket éljük. Ez az élet az üdvösség, már itt a földön, s teljessége a feltámadásban valósul meg. A „régi embernek“ a keresztségben kell meghalnia, nem a fizikai halálfélelemben. Pál most megtalálja önmagát: Isten „halottakkal“ végzi művét. „Megmentett, megment és meg is fog menteni“: teológiai mélységek tárulnak fel a háromszor megismételt ige három idejében. Halálveszély, Krisztus megváltó feltámadása és a végső feltámadás asszociációi csendülnek fel benne. A pillanatnyi kétely misztériummá nemesül. Nem Pál halála vagy további élete építi az Egyházat, hanem Isten, akinek Krisztusában Pál él. A világ megtérítésének csodáját erőtlen apostollal végzi el az Isten, erőtlen, „halott“ eszközzel. Nem haltam meg, mondja Pál, nem azért, mert Istennek még szüksége van rám, hanem azért, mert Isten a védtelennel, az önmagának meghaló apostollal hívja magához az emberiséget. Ennek az ellenkezője volt gyakran az Egyház buzgó szolgáinak a tévedése. Azt hitték, az ő okosságukra, bátorságukra, elvhűségükre van szüksége az Istennek, hogy megtartsa az Egyházat. Igaz, a pásztornak, a kereszténynek védenie kell nyáját és embertársát. Igaz, hogy építenünk kell; igaz, hogy a rosszat rossznak, a jót jónak kell mondanunk. Igaz, hogy meg kell vallanunk az Emberfiát, és hogy szemtől szembe meg kell intenünk azokat, akik nem járnak „az evangéliumi igazság egyenes útján“. De az ellenállás nem rombolás. Keresztény okosságunk nem a világ bölcsessége. „Ne álljatok ellen a rossznak . . . Győzzétek le a rosszat jóval.“ „Pofont kaptál jobbról“ . . . Szent Pál ebben a levélben balról is ütésre tartja az arcát. A korintusiak azonban Isten kegyelmével már nem ütésre emelt, hanem ölelésre tárt karral fogadják.

Ebben az elmélkedésben megkíséreltük kielemezni a sorok közül kiolvasható tényeket. Ha tudjuk, hogy mi rejtőzik az utalások mögött, akkor a magunk szürke életének igazi értékét és igazi dimenzióját is jobban megértjük, és nagyobb hálával tudjuk elfogadni Isten kezéből.

Szabó Ferenc

„ÉRETTÜNK SZEGÉNNYÉ LETT ..."

Missziós útjain Szent Pál adományokat gyűjtött a jeruzsálemi egyház szegényei számára. Korintusban is gyűjtést indított, és Tituszt bízta meg a befejezésével. A korintusiakhoz írt második levélben Ma86