Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - Szabó Ferenc: „Érettünk szegénnyé lett..." (2Kor 8,9-11)

cedónia egyházainak példáját hozza föl az Apostol, hogy a korintusi híveket a jótékonyság művére buzdítsa. A jótékonyság legszebb példa­képe pedig maga Krisztus, aki önként vállalta a földi szegénységet, hogy minket lelki javakkal gazdagítson. Hallgassuk az Apostol szava­it: „. . . Ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségtekhez mérten tetté váljon“ (2Kor 8,9-11). Jézus minden tette tanítás. Amikor az Isten Fia a földre jött, sze­gény családban született, szegény emberként élt és szegényen halt meg. Példájával akarta hitelesíteni azt, amit a szegénységről tanított. Jézus különösképpen kedveli a szegényeket, a kicsinyeket. Ezeket boldognak hirdeti, és valamiképpen azonosítja magát velük: „Éheztem, és ti en­nem adtatok . . . ruhátlan voltam, felruháztatok . . . Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.“ Nyilvános működésének kezdetén, Keresztelő János követeinek válaszolva ezt jelentette ki Jé­zus: „A vakok látnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdetik az örömhírt.“ Ez az utolsó kifejezés a prófé­ták jövendöléseire utal. Az ószövetségben „Jahve szegényei“ azok, akik teljesen Istenre hagyatkoznak, akik reménykedve várják a Messiást, az Istentől küldendő szabadítót, akik szegénységükben, gyengeségük­ben egyedül Isten erejére számítanak. Az ószövetségben tehát a „sze­génység“ fogalma elsősorban nem az emberek anyagi helyzetére utal, hanem azok magatartására, lelki beállítottságára. Hasonlóképpen az evangéliumban is a szegénység akkor dicséretes, ha alázatossággal pá­rosul, és ha az ember bensőleg független az anyagi dolgokkal szem­ben. Máriára, az alázatos szolgálóra azért tekint le Isten, mert ezt a lelkületet találja nála! ő a legtökéletesebben megtestesíti az ószövet­ségi eszményt, és a nemzedékek boldognak hirdetik, mert a hegyibeszéd szellemét valóra váltotta. „. . . Uralkodókat taszít le trónjukról, de fölemeli az alázatosokat. Éhezőket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat“ — hirdeti a Magnificat. Az anyagi szegénység, a nincstelenség, a megalázó emberi állapot nem szükségképpen váltja ki az emberben az evangéliumi magatar­tást, bár segíthet rá, és kifejezése is lehet. Mindenki találkozott olyan szegényekkel, akik lázadtak sorsuk ellen, akik gyűlölték a gazdagokat, és minden gondjuk a pénzszerzés és az anyagi jólét megteremtése volt. Nem ezeket a szegényeket mondja boldognak az evangélium. Viszont az is igaz (s erre irodalmi példát is találhatunk Tolsztojnál, Gorkijnál vagy Victor Hugo Nyomorultjaiban), hogy a szegények gyakran ven­dégszeretők, segítőkészek, nagylelküek, megosztják betévő falatjukat 87

Next

/
Thumbnails
Contents