Szolgálat 23. (1974)
II. Újszövetség - A. Kraxner: Az ingadozó, mégis teherbíró szikla (Jn 21,15-17)
élete tragikus kozmikus elégiává válik, ha nem figyel föl erre a kiáltásra. „Ez az ítélet — mondja János —, hogy a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot.“ Jézusnak igaza volt megfeszítőit illetően. Nem tudták, mit cselekszenek. Alois Kraxner AZ INGADOZÓ, MÉGIS TEHERBÍRÓ SZIKLA Miután ettek, Jézus megkérdezte Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?“ Igen, Uram, válaszolta — te tudod, hogy szeretlek téged.“ Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat.“ Azután újra megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?“ ö azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.“ „Legeltesd juhai- mat“, mondotta neki, majd harmadszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?“ Péter elszomorodott, hogy harmadszor is azt kérdezte: Szeretsz-e engem, s azt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.“ Jézus pedig megismételte: „Legeltesd juhaimat!“ (Jn 21,15-17) A Bibliában két beszámoló található arról, hogyan kapja meg a teljhatalmat ill. annak ígéretét Péter, az első pápa. Az egyik ebben az evangéliumi részletben, a másik Máté 16. fejezetében. Mind a kettőnél a hatalom átadását Péternek egy vallomása előzi meg: Uram, te tudod, hogy szeretlek“ (Jn 21,14) és „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia“ (Mt 16,16). És mind a két beszámoló emlékeztet Péter emberi gyarlóságára. A szeretetre vonatkozó háromszoros kérdés a háromszoros tagadást idézi föl. Máténál pedig közvetlenül utána ott állnak Jézus nagyon is kemény szavai Péterhez: „Távozzál tőlem, sátán. Botránkoztatsz engem, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével“ (Mt 16,23). Jézus az ő üzenetét és az ő egyházát egy olyan emberre bízza, aki maga sem áll mindig szilárd alapon; olyan sziklára építi egyházát, amely ingadozik. Csak két dolgot követel meg hozzá, és ez a kettő végelemzésben egy: hitet és szeretetet. Az írás bizonyára nem véletlenül mondja el vallomásnak, meghatalmazásnak és emberi gyarlóságnak ezt az összefonódását. Ez jellemzi a pápák egész történetét. Isten olyan emberekre építi egyházát, akik hisznek és szeretnek, de hibákat is követnek el. Ez a Szentírásban oly világosan elénk tárt igazság nem ritkán elhomályosult az emberek előtt. Egyesek „Übermensch“-et csinálnak a pápából és eltussolják mindazt a hibát, ami lerombolja ezt a képét; másokat annyira „kiábrándít“ a pápák kudarca, hogy nem tudnak vagy nem akarnak hinni teljhatalmában. Pedig a Gondviselésnek soha nem volt szándékában 75
