Szolgálat 23. (1974)

H. Schürmann: A Szentírás mint lelkiolvasmány és ennek módjai

való személyes közösség vezet el Istenhez mint „személyfölötti“ partnerhez.

Keresztény imádság sohasem létezett e nélkül a Krisztussal való személyes találkozás nélkül, Istennel való „transzcendentális“ viszony nincs úgy, hogy ne érintkezzünk az ember Jézussal a hallás, látás és felelés „kategóriáiban“, ővele pedig a hivő — a szentségek „látható szaván“ kívül — mindenekelőtt az írás szavában találkozik, amelyet az összegyülekezett község előtt felolvasnak és megmagyaráznak, s azután otthon újból el lehet olvasni és imádkozva meggondolni. Erről az egyéni szentírásolvasásról beszélünk itt.

A keresztények belső imája kezdettől fogva mindig szorosan összefűződött Isten igéjével: Isten az ő igéjében Fia, az Ige által beszél hozzánk, az imában pedig mi felelünk Istennek Krisztus által, a Szent- lélekben. Ezért az Egyházban soha nem volt olyan igeistentisztelet, amely ne lett volna kapcsolatban imádsággal. Amit pedig a keresztények magánéletében még az újkor idején is „lectio divina“-nak neveztek, az mindig szentírásolvasás és imádság egysége volt. Mindig tudatában voltak annak, hogy a Krisztussal való találkozás bármikor ténylegesen megtörténhet, minden lelki és lélektani „lépcső“ átugrásá- val. De azért régóta úgy tartották, hogy ez az imádkozó olvasás általában négy fokozatban megy végbe: olvasás (lectio) elmélkedés (meditatio) párbeszéd (locutio) szemlélődés (contemplatio).

Ez a négy fok egy összefüggő egészet jelöl, amely összeforrt és együtt jár, ha a hangsúlyelosztás igen különböző is lehet. Az olvasás és imádság hol itt, hol ott időzik el jobban. De Kastelli Guigo, a kar- tauzi (f 1137) azt írja „Scala caustralium“-ában: „Az olvasás elmélkedés nélkül száraz, az elmélkedés olvasás nélkül elkószál. Az imádság elmélkedés nélkül hideg, az elmélkedés imádság nélkül terméketlen. Az imádság hasonlíthat a jámbor szemlélődéshez, de sok imádság nélkül eljutni a szemlélődésre: ez ritka és csodával határos kivétel lenne.“

Ha tehát a következőkben a Szentírás olvasásának módjait keressük, ezt a klasszikus hagyományt vesszük vezetőnkül, és megkülönböztetjük

I. az egyszerű hivő olvasást,

II. az elmélkedő olvasást,

III. az imádságos olvasást, .

IV. a szemlélődő olvasást.

6