Szolgálat 23. (1974)

I. Ószövetség - Németh József: Immánuel (Iz 6-9)

jelét ajánlja fel, hogy fölkeltse és megszilárdítsa beléje vetett hitünket és bizalmunkat.

Mindezek a sajátosságok bizonyára magának a prófétának is feltűntek, amikor hazatért és elgondolkodott a Szentlélek sugallatára kiejtett szavairól. Továbbra is foglalkoztatta ez a jóslat, akkor is, amikor pár hónap múlva kezdett beteljesülni. Gondolkodásának eredményét egy emlékiratban örökítette meg: ez a mai Izaiás könyvének 6-9. fejezete. Itt két kijelentés-sorozatot találhatunk, amely a mai olvasót kezdetben megzavarja. Az egyik az Immánuel-jóslat: bár Áház vonakodik attól, hogy csakis az Isten segítségére építsen, az űr mégis megmenti Dávid házát. A másik viszont szerencsétlenségekre vonatkozó jóslatok: azok, akik most Szamariát és Szíriát leverik, Júdát is hatalmukba fogják keríteni, Ezekiás alatt adófizetőjükké teszik, 150 évvel később pedig a babiloniak Jeruzsálemet a földdel egyenlővé teszik és lakóit deportálják. A szörnyű jóslatok végén a prófétából kiszakad a jajkiáltás: „Ó Immánuel!“ Miért? Mert mindez a szerencsétlenség Immánuelt sújtja. Ez azonban azt mutatja, hogy az Immánuel-gyermek már Dávid egész nemzetségének jelképévé vált, éspedig már Izaiásnál magánál. De éppen Immánuel a kezese annak, hogy a sötétségre előbb-utóbb fény derül, hogy mindez csak az üdvösség egy új idejének ígérete. Emlékiratának végén a próféta megfesti a ragyogó és békességes jövőről szóló nagy képét. Ebben középponti helyet foglal el az ujjongás egy gyermek születésén:

Gyermek születik ugyanis nekünk, és fiú adatik nekünk, s a fejedelemség az ő vállára kerül, és ez lesz a neve: csodálatos Tanácsadó, erős Isten, örök Atya, béke Fejedelme. Nagy (korlátlan) lesz uralma, s a békének nem lesz vége Dávid trónján, és igazságosság uralkodik mostantól fogva mindörökké. A seregek Urának féltő szeretete műveli majd ezt! (íz 9,6k)

Ki ez a rendkívüli gyermek? Izaiás Immánuelre gondol. Az ő vállára kerül a fejedelemség. Dávid utóda ő. ő (és nem a dinasztia egésze) uralkodik majd Dávid birodalma fölött. Szinte szószerint megtaláljuk itt az üzenetet, amelyet Gábor angyal Máriának ad át. De a szóbanforgó gyermek nem csupán Dávid utóda. Hanem maga Isten: isteni bölcsesség, isteni erő tölti el, övé az uralom teljessége, azaz az egész világ fölötti uralom; királysága végleges és határtalan; örök béke fakad belőle. Ezért éneklik a pásztoroknak megjelenő angyalok nemcsak ezt: „Dicsőség a magasságban Istennek“, hanem ezt is: „Békesség a földön az embereknek“; azt jelzik ezzel, hogy Izaiás jóslata betelt, megszületett végre az Immánuel-gyermek. Ő majd létrehozza azt, amivel Izrael hasztalanul kísérletezett: a jogot és igazságosságot. „Igazságosságon“ itt többet kell értenünk, mint csupán az emberek közötti jogrendet: elsősorban Isten igazságosságának korlátlan, senki41