Szolgálat 23. (1974)
I. Ószövetség - Németh József: Immánuel (Iz 6-9)
Németh József IMMÁNUEL Menjünk vissza a Kr.e. 734. évbe. Áház, Júda királya, Jeruzsálemből szövetséges után kutat a birodalmát fenyegető Szamaria és Szíria ellen. Egy látható szövetséges nagyobb biztonság érzésével tölti el, mint a láthatatlan űrba, a szövetség Istenébe vetett bizalom, amit Izaiás próféta követel tőle. Jahve ekkor jellel akar a kishitű segítségére sietni. Ezt üzeni neki Izaiás szájával: „Kérj magadnak jelt az úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fenn a magasból!“ Erre azt mondotta Áház: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.“ (íz 7,10-12) Áház tehát elhárítja a jelet. Nem akar igazán hinni, nem akarja, hogy valami erre ösztönözze. Álszentül Mózes törvényét idézi: „Ne kísértsd Uradat Istenedet“, pedig különben nem éppen buzgó a törvény megtartásában. A próféta ekkor folytatja: „Halljátok tehát, Dávid háza! Kevés-e nektek, hogy terhére vagytok az embereknek, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az űr maga ad majd nektek jelt: íme, a fiatalasszony méhében fogan és fiat szül; neve Immánuel lesz . . . Mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat és a jót választani, pusztává lesz az az ország, amelytől te két király miatt rettegsz“ (7,13-16). Mit jelent ez a jóslat az adott helyzetben? Ezt: Isten — Áház király vonakodása ellenére — megsemmisíti Dávid nemzetségének ellenségeit, éspedig rövid időn belül. Mert mire a király áldott állapotban levő felesége megszüli gyermekét, már küszöbön áll a megjósolt fordulat. A gyermek fiú lesz, és mielőtt elérkezik értelmének használatára, összeomlik a két ellenséges birodalom. Ezért a király már születésekor ezt a jelképes nevet adhatja a kis hercegnek: „Immánuel, velünk az Isten". Mert rövidesen megmutatkozik, hogy Isten Júdával, Jeruzsálemmel, Dávid nemzetségével van. Mindez be is igazolódott: Izaiás jóslata beteljesült. De valami feltűnő van a szövegben: Isten a jóslat során már egyáltalán nem Áház királyhoz beszél. Hiszen az elzárkózik előle. Dávid házához fordul: „Halljátok tehát, Dávid háza!“ De ha nem egyszerűen Áházhoz szól, akkor nem is egyszerűen csak az ő fiáról, a későbbi Eze- kiás királyról van szó. Hanem valaki másról. És nem is csak az akkori királynőről. Milyen gyermekről, milyen asszonyról van hát szó? Név nem hangzik el, még a gyermek apjának nevéről vagy kilétéről sem hallunk. A szövegnek ezek a sajátosságai annyira csodálatba ejtették a későbbi olvasókat, hogy amikor a Kr.e. 3. században a héber bibliát görögre fordították, a „fiatalasszony“ szót „szűz“-zel, .azaz érintetlen nővel helyettesítették. Isten tehát a szűzi születés nagy és hallatlan 40
