Szolgálat 23. (1974)

I. Ószövetség - R. Guardini: Az emberszív sötétje (137. zsoltár)

Vagy gondoljunk az ószövetség másik nagy alakjára, Dávid királyra, aki mellett maga Isten tesz tanúságot, hisz így nevezi: „szolgám Dávid“. De ha elolvassuk, micsoda könyörtelen háborúkat visel és mennyi vér tapad a kezéhez, úgyhogy Isten megtiltja neki, hogy megépítse a Templomot (2Sám 7,lkk), vagy azt, hogyan teszi tönkre alárendelt tisztjének, Uriásnak a házasságát és hogyan küldi parancsával áruló módon a halálba (2Sám 11), mit szóljunk? És ő mégis Dávid, és a Messiás az ő fiának mondja magát. Ez nem azt jelenti, hogy helyes, amit csinál, vagy hogy aki Isten mellett foglal állást, az az ő oldalán rosszat is megengedhet magának. Hanem azt, hogy ne merev, moralizáló szemlélettel nézzük a hit emberét, hanem úgy, amilyen: eleven emberként — és azt, hogy az ember nem keresztény, hanem azzá „lesz“.

Szabad azt mondanunk: Bízom benne, hogy Isten megadja nekem, hogy keresztény legyek — és ez mélységes boldogságot szerezhet. Nem szabad azt mondanunk: Keresztény vagyok, és így megillet, hogy mások kereszténységét megítéljem. Mindig útközben vagyunk.

És így saját magunk miatt sem szabad kétségbeesnünk. Néhanapján az ember szinte elveszíti a bátorságát, ha látja mindig ugyanazokat a kudarcokat: a haragot, a szeretetlenséget, a lustaságot, a hazugságot... Kikerülünk-e mindebből valaha is? Erre csak egy felelet van: Tovább kell menned, napról-napra, óráról-órára, mert nem vagy keresztény, hanem ha szándékod becsületes — azzá leszel.

+

Egyetlen könyvünk még mindig a Biblia. (Nietzsche)

Nem tudom, be lehet-e bizonyítani a Biblia isteni voltát annak, aki nem érzi. Legalábbis azt tartom, hogy ez fölösleges. Ez a könyv az marad, ami, és nem azzá lesz, amivé ez vagy az tenni szeretné. (Goethe) Minden könyvem közül csak néhány nélkülözhetetlen, sőt kettő mindig ott van velem, akárhol vagyok, most is. Egyik a Biblia. (R. M. Rilke) Készen vagyok az élettel. Mérleget csináltam. Isten szava az egyedüli helyes. (August Strindberg)

Minden utamon állandó kísérőm és legkitűnőbb olvasmányom a Biblia volt. (Sven Hédin Ázsia-kutató)

A hallgatag vadontól körülvéve éreztem, hogyan jár át mindjobban valami különös izzás, amint mind mélyebbre merültem a Biblia szavaiba. A Biblia megmutatta nekem, hogy életem Istentől különválva csak szappanbuborék, és arra emlékeztetett, hogy mindig gondoljak Teremtőmre. (H. M. Stanley Afrika-kutató)

A Biblia minden mondatában ott van a sorsod — és nem gondolsz rá. (Julien Green)

39