Szolgálat 23. (1974)

I. Ószövetség - Az ószövetség mint lelkiolvasmány (Geistliche Schriftlesung)

I. ÓSZÖVETSÉG

AZ ÓSZÖVETSÉG MINT LELKIOLVASMÁNY

Az ószövetséget az Egyház Isten igéjeként adja kezünkbe. Szent Ágoston egy kifejezése szerint már benne rejlik az újszövetség. Az ószövetség is Krisztusról beszél. De ha kezdjük olvasgatni és szeretnénk meghallani benne Isten hangját, gyakran bukkanunk idegenszerű szavakra és gondolatokra, amelyek nem illenek Krisztus tanításához és lényéhez. Ezért jó, ha mielőtt felütnénk és olvasni kezdenénk, meggondoljuk, mit is várjunk tőle.

Az ószövetségi Szentírásban Isten kinyilatkoztatásának kezdeteiről van szó. A kinyilatkoztatás nem csupán Istenről szóló tájékoztatás, titokzatos természetfölötti igazságok közlése, amelyeket hivő lélekkel el kell fogadnunk: kinyilatkoztatás megy végbe a történelem során is, maga Isten nyilvánul meg benne. Meghívja az embereket az önmagával való közösségre, és felveszi őket ebbe. A kinyilatkoztatás tehát Istennel való személyes közösséget nyit meg számunkra, amelyben nemcsak tudásunk van róla, hanem közelségét is megtapasztaljuk, és a vele való közösség folytán újra értelmezhetjük saját magunkat, a világot és a történelmet. Ez a kinyilatkoztatás nem a világtól és az emberektől elszigetelten ér bennünket, hanem beleállít az egész történelem, a világ és az emberiség összefüggésébe. Feltárja előttünk a történelem Isten szándékolta értelmét, és így fel tudjuk ismerni azt a szerepet, amelyet Isten ennek folyamán nekünk szán. így a világban folytatott életünk — miközben állandóan azon igyekezünk, hogy Isten akaratát ismerjük föl és tegyük benne — olyan úttá válik, amelynek az Istennel való teljes közösségre kell vezetnie, olyan úttá, amelyen megtisztulunk, megvilágosodunk, megszentelődünk, és így képesek leszünk egyesülni Vele. Ugyanígy áll a dolog Izrael népének az írásban megörökített szent történetével is: olyan út története ez, amelynek az elején még nincs meg az egy igaz Istennek és az ő akaratának teljesen végiggondolt és kifejezett ismerete. De Isten kezdettől fogva kíséri Izrael útját; egész életüket az élő Isten segítő jelenlétének megtapasztalása határozza meg. És amint saját személyes életünkben nem szabad elfelejtenünk a kegyelem óráit és az ilyenekben hozott döntéseket, ha meg akarjuk őrizni életünk békéjét és egységét, éppúgy az írásban elénk táruló történelem egyetlen összefüggő egész, amelyből semminek sem szabad veszendőbe mennie. Részt kell vennünk ebben a történelemben, mert számunkra is kiválasztást, ítéletet és kegyelmet jelent. Ezért Ábrahám története, amellyel Istennek Izraellel való története megkezdődik, saját történetünk kezdete is. Ha tehát az Ószövet23