Szolgálat 23. (1974)

I. Ószövetség - Az ószövetség mint lelkiolvasmány (Geistliche Schriftlesung)

séget olvassuk, próbálva megérteni saját életünkkel való összefüggését, akkor új fényben látjuk meg önmagunkat, a társadalomhoz, a történelemhez és az egész mindenséghez való viszonyunkat. Az űjszövetség tanúsága szerint Izrael története Krisztusban és az általa alapított új Isten-népében, az Egyházban teljesedik be. Ezért szabad elvárnunk, hogy ha mélyebben behatolunk Krisztus életének és működésének az ószövetségben ránkhagyományozott előtörténetébe, akkor őt magát is új világossággal értjük meg. Ugyanígy Isten ószövetségi népének sorsa előre jelzi az Egyháznak és történelmének egyes lényeges vonásait.

1. Isten megértése

Isten ismerete az ószövetségben nem pusztán elméleti tudást jelent. Isten megismerésének értelme: Istennel élni, megtapasztalni az Istent. Izrael életére mindörökre rányomta jegyét Istennek a Vöröstengernél megtapasztalt segítsége. Izrael tudja, hogy Isten megváltotta őt az egyiptomi szolgaságból, és elvezette az ígéret földjére. Ezekben az eseményekben a nép azt a tapasztalatot szerezte Istenről, hogy jelen van, ott van köztük. Az Egyiptomból kivándorló törzsek e közös istenélményének — annak a fölfedezésnek, hogy Isten közöttük van — mindörökre a nép egész történelme alapjának és mértékének kell maradnia. Persze Izrael nem rendelkezhet arról, hajlandó-e jelen lenni közöttük Isten, és mikor. De lényegéhez tartozik, hogy nyitva maradjon Isten közelsége, jelenléte iránt, és annak reményében éljen. Ez a legmélyebb oka annak, hogy az izraelitáknak teljesíteniök kell Isten akaratát, hogy így velük maradjon az Isten, megkapják a teremtés minden adományát az ő személyes ajándékaként, és szeretetben és hűségben élhessenek nemcsak ővele, hanem egymással is.

2. Krisztus megértése

Izrael életprogramjából kiindulva új fényben érthetjük meg Krisztust. őbenne válik nyüvánvalóvá, hogy Isten megőrzi hűségét mindig újból kudarcot valló népe iránt. Nem veti el, hanem Krisztus halálában és feltámadásáben a végsőkig tanúsítja iránta való hűségét.

A Jézusban beteljesülő messiási reménynek az ószövetségben hosszú története van. Egyik határköve ennek a történetnek a királyság bevezetése. Isten népe számára először képtelen gondolat volt, hogy ember uralkodjék fölötte. Az egyedüli király, akit Izrael elismerhetett, a köztük jelenlevő Isten volt. Ezért a királyságnak a környezet mintájára választott államformáját Izrael lényege szerint kellett alakítani. Vagyis: csak Istentől adott, prófétáktól felkent és Isten Leikével eltelt király uralkodhatott Isten képviseletében ezen a népen. És a néppel együtt Izrael életprogramja határozta meg életét: megőrizni* a közösséget a népben jelenlevő Istennel azáltal, hogy közösen teljesítik akaratát. A

24