Szolgálat 23. (1974)

Belon Gellért: A rejtett beszédű Szentírás

formában, a magban megsejteni és meglátni a már jelenlévő titokzatos erőt — ez beavatottságot kíván. — Ilyen beavatottságot kíván Jézus is igéjének megértésében. Mondja is: „Nem mindenki tudja fölfogni ezt, csak akinek Isten megadja“ (Mt 19,11). Olyan beavatottságot kíván, mint amilyen a gyermeké, szülőé, baráté vagy jegyesé, akik töredékekből, egy-egy elejtett szóból, ki nem formált mozdulatokból, egy-egy ősöktől maradt emléktárgyból vagy hierogliffé egyszerűsödött címerből mindent ki tudnak olvasni. „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja; szeretni fogom őt én is, és kinyilatkoztatom magamat neki“ (Jn 14,21).

Az egyház Krisztus jegyese. A jegyes szeretetével tudja kiolvasni „az ijesztően rendszertelen és szinte véletlenül“ odavetett szavakból és mondatokból a krisztusi akaratot. A töredékek, a homályok, az egymásnak ellentmondani látszó közlések magvaiból kisejti a jövendő kalászt. És aki ezzel a szeretettel olvassa a Szentírást, rájön arra, hogy nincs több homály, rendszertelenség, elhallgatás benne sem, mint más szeretetben, amely emberi akar lenni. A kényszermentes és szabad döntést a szeretet mindig meghagyja. A tudomány igazságaival szemben nem lehetünk szabadok: a bizonyítékok köteleznek, az evidenciák és áttetsző értelmezések elsodornak és elragadnak. Szabadságunk tisztelete miatt vonul Isten a titkok világába, ezért lesz az űr Jézus Krisztus az emberi történelem örök talánya, ezért lesz a Szentírás is minden talány ossága ellenére a Könyvek Könyve az emberiség számára.

+

Mindennap olvasom, és ameddig csak látok a szememmel, a napnak és szívem.nek minden megvilágításánál olvasni fogom, a legragyogóbb nappalokon éppúgy, mint a legsötétebb éjszakákon, boldogan vagy boldogtalanul, betegen vagy egészségesen, hívőn vagy hitetlenül, érzelemmel tele vagy minden érzelem nélkül. És úgy tűnik, mindig új és ismeretlen az, amit olvasok; mintha soha nem tudnám kiolvasni, egészen megismerni: amit látok, csak a szemem sarkából látom, amit érzek, csak a szívem egy kis darabkájával érzem, de ha egészen látni és érezni tudnám — mi lenne akkor? (Mereskovszkij)

Egyszer talán az egész emberiség ugyanazt fogja mondani, mint én: „Mit tegyenek a koporsómba? Ezt a könyvet. Mivel fogok feltámadni a sírból? Ezzel. Mit csináltam a földön? Ezt olvastam.“ Ez félelmetesen sok az ember és talán az egész emberiség számára is, a könyv számára azonban — félelmetesen kevés. Mert lehetetlen az evangéliumot anélkül olvasni, hogy ne tegyük meg, ami benne áll. De ki teszi meg ezt közülünk? Azért ez a legkevésbé olvasott, a 'legismeretlenebb könyv. (Mereskovszkij)

22