Szolgálat 23. (1974)
II. Újszövetség - W. Pietsch: A leghihetetlenebb történet (1Jn 4,16)
tek“ (Un 1,1). János szemtanúja a feltámadásnak, és a feltámadás felől nézve Krisztus szenvedése és halála úgy válik érthetővé, mint szerétéiből való halál. „Arról ismertük fel Isten szeretetét, hogy életét adta értünk“ (3,16). Ezért hangzik diadalmas alaptémaként egész igehirdetésében: „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az az Istenben marad, és Isten őbenne" (4,16). A kereszténynek ebből a hitből kell élnie Ez az egyedüli segítséget nyújtó szérum a roppant arányokat öltő aggodalom és kétségbeesés ellen a világban. „A világon szorongatástok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot!" (Jn 16,33) Aki hisz a feltámadásban és onnan szemléli Krisztus szenvedését, abban növekednie kellene a győzelembe vetett bizalomnak. A világ nem mélyebb Istennél — és Isten majd elintézi a sorát. Mióta ez a húsvéti fénytől körül- sugárzott kereszt ott áll a világban és annak történelmében, azóta jöhet bármi. Isten szívén viseli ezt a világot, beleállította átdöfött szívét a világ kellős közepébe — és a nyughatatlan világ minden eseménye legmélyében nem más, mint az ő szeretetének szívverése. De mi keresztények ne vegyük könnyen sem ezt a rémületesen boldogító szót Isten szeretetéről, különben az élet tehervivői és szenvedői azt hihetnék, hogy be akarjuk őket csapni egy jámbor mondással. Nekünk is át kell szenvednünk valamit a világ nyomorúságából. A mi szívünkön is sebet kell ejtenie szeretteink halálának. Nekünk is ki kell vennünk részünket a világ aggodalmából, az elmagányosodásból, az Istentől való látszólagos távolságból. Csak akkor igazolhatjuk hitelesen, micsoda merész, micsoda győzelmes hit rejtőzik ebben a mondatban: „Isten a szeretet“ — a szeretet olyan nagy, mint az Isten, olyan megfoghatatlan, mint az Isten. Csak akkor válik világossá, hogy Krisztus keresztje világító tüzjel e világon annak, aki hisz. + Különösen kívánatos és szükséges, hogy a Szentírással való foglalkozás befolyással legyen a teológia egész tudományára, és úgyszólván annak lelke legyen. (XIII. Leó: Providentissimus Deus) Az írást imádkozva kell olvasni és olvasva imádkozni. Ha helyesen olvassuk a Bibliát, akkor Isten beszél hozzánk, és mindaz, amit olvasunk, adjon alkalmat, hogy mi beszéljünk Istennel. (Gerhard Ter- steegen) ^ jWl Hogyan olvassa az ember a Bibliát? úgy, mint a menyasszony vőlegénye leveleit. (Ismeretlen) Isten szava olyan, mint a papirosra írt kottafejek: hangszerre vágyik, amely egyszerre feltárja titokzatos életét. (Conrad Gröber freiburgi érsek) 101
