Szolgálat 22. (1974)
Eszmék és események - A gyónás (Franz Löwenstein)
Hallgasd meg, jóságos Atyánk, azt az imát, amelyet Szentlelked ad ajkunkra a te dicsőségedre és a mi üdvösségünkre, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk által, aki út, igazság és élet mind örökkön örökké. Amen. (Közös imánál a nép felelheti: „Kérünk téged, hallgass meg minket“, vagy „Uram, irgalmazz" stb.) („basis“ 1974,március) A KIENGESZTELÖDÉS SZENTSÉGE Ha jól odafigyelek a gyónásról folyó vitára, úgy tetszik nekem, elsősorban nem teológiai ösztönzésre folyik. Hevessége talán inkább annak tulajdonítható, hogy az emberek mélyen elégedetlenek a gyónás eddigi gyakorlatának eredményével. Élénk fiatal papok, akik néhány hónapja ismerkedtek meg a gyóntatószékkel, ezzel a mérges felkiáltással lépnek ki belőle: „Legyen már vége ennek az értelmetlen, sőt kereszténytelen szokásnak!“ Jámbor, buzgó gyónók, akik hosszú időn keresztül rendszeresen gyóntak, azon jajgatnak, hogy iparkodásuk gyümölcstelen, valahogy butának és gyerekesnek érzik állandóan egyforma bűnvallomásukat, amelyben még sincs benne a lényeg, és alig van kielégítő eredménye. A bírálatnak csak a legalacsonyabb formája nyilvánul meg egyes papok lustaságában, amely menekülni szeretne a gyóntatás hosszú óráinak fáradságától, vagy a gyónók gyávaságában, amely szeretné kiküszöbölni ezt a fájdalmas folyamatot. Inkább igazi, vallásos alapú kényelmetlen érzés rejtőzik mögötte, a legjobbak- nál is. Ezeket a meggondolásokat próbálom itt most szavakba foglalni egy sokat foglalkoztatott gyóntatóatya szempontjából. Találkozik az ember olyan gyónókkal, akik egyáltalán nem gondolják, hogy elkövettek bizonyos bűnöket, mégis befoglalják vallomásukba („irigy, fösvény, haragos, rest voltam“, „azonkívül befoglalom még minden tudatos és nem tudatos bűnömet“). Úgy viselkednek Isten előtt, mint valami rosszakaratú adóhivatalban, ahol az ember inkább többet vall be, nehogy valamin váratlanul rajtakapják. — Mások olyan vétkeket vallanak meg, amelyekért semmiképpen sem felelősek („háromszor elmulasztottam a vasárnapi misét“ miért? „beteg voltam“). Tehát azt tartják bűnnek, ami megsérti a fennálló jogi rendet, akkor is, ha nincs benne személyes elfordulás Istentől. — Végül nem kevesen egészen felháborodnak, ha azt ajánljuk nekik, szabaduljanak meg valamelyik hibájuktól. Nem ezt keresték, hanem „lelkiismeretük megnyugvását“, erre való számukra bűneik elmondása a gyóntatószékben. — A bűnbánat alapfogalmainak mélyenjáró félreismerése mutatkozik itt, eltekintve többféle 68