Szolgálat 22. (1974)

Az egyház szava - A mai világ evangelizálása (Szinodusi előkészítő biz.)

talán eltévelyedésekre, sőt tévedésekre. Néhány példát adunk itt, hogy minden egyház gondolkodjék rajta.

A) A második vatikáni zsinat azt tanította, hogy Krisztus minden embernek felajánlja az üdvösséget, és üdvözítő tevékenysége nem korlátozódik az Egyház látható közösségére (Lumen Gentium n.16; Ad Gentes n.7; Gaudium et spes n.22). Gyengítette-e ez az állítás az evangelizálás szellemét? Hogyan kell magyarázni, hogy ne ártson, hanem segítsen az evangélium hirdetésének? Mit kell gondolni az olyan elméletekről, mint: „az anonim keresztények“, „a bennfoglalt hit elegendő az üdvösségre“, „üdvösség Evangélium nélkül“ stb.?

B) A vatikáni zsinat megvilágította a lelkiismereti szabadság értékét (Dignitatis humanae n.2), és azt tanítja, hogy az Evangélium biztosítja az ember szabadságát (Dei Verbum n.5). Hogyan érezhetik magukat szabadnak az emberek, ha ugyanakkor azt sem mulasztjuk el, hogy élénken hívogassuk őket az evangélium elfogadására (vö. a gyermekek keresztségének, a vallásos nevelésnek és a hitoktatásnak, a prozelitizmus és apostolkodás megkülönböztetésének stb. kérdését)?

C) A vatikáni zsinat hangsúlyozza, hogy az Evangéliumnak mélyebben kell behatolnia a szívekbe, intenzívebben kell élni (vö. LG n.14). Gyengíti-e a katolicizmus „minőségi“ oldalának ez a hangsúlyozása azt a vágyat, hogy minél több embert vezessünk el ez Egyház egységébe? Hogyan lehet összeegyeztetni a mennyiségi és a minőségi oldalt (vö. a „kisded nyáj“, az exodus, a puszta stb. ekkleziológiáját) ?

D) A vatikáni zsinat azt tanítja, hogy a nemkeresztény vallások hiteles vallási értékek hordozói (Nostra aetate n.2), és az Evangéliumhoz vezető utat alkotnak (LG n.16). Egyesek szerint ezt úgy lehet magyarázni, hogy ezek a vallások magukban véve üdvözítő értékűek (tehát nem csupán az Evangéliumra való előkészületképpen), és az Evangélium az üdvösségnek csak egyik útja, ha kiváltságos út is. Gondolják-e, hogy ezt az értelmezést össze lehet egyeztetni az Evangélium teljesen eredeti újságával?

E) A vatikáni zsinat úgy mutatta be Krisztus Urunkat, mint akiben teljes világosságában ragyogott fel az ember misztériuma (Ad Gentes n.8, Gaudium et Spes n.22), és akiben az emberek eljutnak az emberi szabadság és érettség teljességére (GS n.41). Kérdezzük: hogyan lehet ezt kifejteni anélkül, hogy kérdésessé válna a Megtestesült Ige transzcendenciája és Krisztus egyszeri, megismételhetetlen eljövetele?

F) A vatikáni zsinat azt tanítja, hogy a Teremtő Lélek mindig munkálkodik a világban, ennélfogva azt tartja, hogy az emberi jelenségek magukban véve az idők jelei. Ezt a állítást gyakran úgy értik, hogy az emberi törekvések és vágyak „teológiai helyet“ (locus theologicus) alkotnak. Minthogy pedig ugyanakkor a gonoszság titka is munkálkodik a világban, azt mondják, hogy Isten igazi jelenlétének jeleit az Evangélium világánál kell, magyarázni (GS n.4; 11; 37). Ebből a következő kérdés adódik: hogyan kell magyarázni az idők jeleit, hogy ez az Evangélium hirdetését szolgálja?

62