Szolgálat 22. (1974)
Tanulmányok - Franz Dander: A pap mint a keresztény remény tanúja
Franz Dander A PAP MINT A KERESZTÉNY REMÉNY TANÚJA A pap isten szavának szolgálatában tanúja a keresztény reménynek (Csel 6,4). De ez az igehirdetés nem hangzik igazán hitelesen, ha személyes viselkedésével is, sőt elsősorban avval nem tesz állandó tanúságot a keresztény reményről. 1. Az igehirdetés tanúsága Isten szava, amelyet hirdetnünk kell, lényege szerint az üdvösség üzenete (Csel 13,26); azokról a javakról szól, amelyeket a keresztény remél, amelyek felé hittel fordul (Zsid 11,1). Arról az üdvösségről van itt szó, amelyet Jézus Krisztus megjelenése kínált fel nekünk Isten kegyelmi ajándékaként (1 Pét 1,13); ez az a romolhatatlan, hervadhatatlan örökség, amely vár ránk a mennyben (1 Pét 1,4), és amelyről már most tudomást szereztünk .az evangélium igaz tanításában“ (Kot 1,5); ez az az „eljövendő dicsőség, amely majd megnyilvánul rajtunk“ (Róm 8,18). Ez az üdvösség, amelyet Jézus Krisztus által kell elérnünk (ITessz 5,9), az igazmondó Istentől megígért örök élet (Tit 1,2; 3,7), Isten boldog színelátása (iKor 13,12; 1Jn 3,2). — De a teljes üdvösség nemcsak a lelket, hanem az egész embert teszi boldoggá: „testünk megváltását“ is jelenti a dicsőséges feltámadásban (Róm 8,23-25). — A keresztény remény, amelyre a pap mindig újból felszólít, nem csupán a végső üdvösségre vonatkozik, hanem Istennek földi zarándokságunk idején rajtunk végbevitt üdvözítő művére is (ITessz 5,23). Ennek során Ö mindvégig megerősít minket (1Kor 1,8), és beteljesíti a bennünk megkezdett „jó művet“ (Fii 1,6). Végül pedig mindaz az (üdvösséggel összefüggő) jó, amelyet kérnünk szabad, megannyi tárgya reményünknek (Lk 11,9-13). De a pap nemcsak rámutat a remény tárgyát alkotó javakra, hanem legalább ugyanilyen világosan kell hirdetnie a keresztény remény igazi alapjáról szóló üzenetet. Vagyis beszélnie kell a kegyelem mindenható Istenéről (Ef 1,19), „aki minden embernek, elsősorban a hívőnek üdvözítője" (1Tim 4,10), hű az ő ígéreteihez (1Kor 1,9), nem enged erőnkön fölül megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a kiútat is megadja, hogy helytállhassunk (1Kor 10,13; 2Pét 2,9). A kegyelemnek ez az Istene Krisztusban, a Közbenjáróban találkozik velünk, benne ajándékoz nekünk mindent (Róm 8,32), nála, a Jópásztornál biztonságban vagyunk (Jn 10,28-30). A mi reményünk a megfeszített és feltámadott Krisztus, aki előttünk ment el Atyja házába, hogy ott helyet készítsen nekünk (Jn 14,2k), és mint irgalmas és hűséges Főpap mindenkor közbenjárjon értünk (Róm 8,34; Zsid 6,19k; 7,25; 9,24). A Feltámadott maga a mi reményünk (Him 1,1). Az üdvösség egész üzenetét, amelyet hirdetnünk kell, Pállal ebbe a mondatba foglalhatjuk össze: „Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye* (Kol 1,27). 47
