Szolgálat 22. (1974)

Tanulmányok - Takács János: Karizmatikus megújulás az Egyházban

A karizmatikus megújulás nagy segítséget adhat a mai Egyháznak. De nehézségeket is jelenthet. A kérdés: hogyan és hol illik bele az Egyházba? Hogyan fog résztvenni az Egyház életében? Ezt a kérdést nem elhallgatni kell, hanem megoldani.

Először is le kell szögezni, hogy ez a megújulás mindenki számára való, nem lehet kisajátítani. Mindenkinél fel kellene szabadulnia és működésbe lépnie a Szentlélek adományainak. Jöhet idő, amikor a Szentlélek működése sokkal szembeötlőbb lesz, mint ma, amikor a hívek általában kicsit „mélyhűtött“ állapotban vannak.

A karizmatikus megújulás helyét az Egyházban így határozhatjuk meg:

1) Ha csupán szenzáció marad, amolyan „lelki reklám“, akkor előbb-utóbb meg fog halni. Marad legföljebb a sóhajtozás: milyen kár volt érte. A rendkívüli adományok vonzzák az embereket. De a Szentlélek nem egycsapásra alakít át. Az átalakulás feltétele a kitartás a közös imádásban és igyekezetben.

2) Ahhoz, hogy az Egyház egy-egy része teljesen megújhodjék, nem elég, ha minden egyes tagja megújul, hanem a közösségnek magának is új életet kell kezdenie. Együtt kell élni, együtt dolgozni; a Szentlélekben élni, nyitva lenni az ő működése számára.

3) A karizmatikusok között igen erős a törekvés kis imaközösségekbe való tömörülésre, ahol minden külsőség nélkül imádkozhatnak és kinyílnak a Szentlélek adományai számára. Ez sokak lelki szükségletének eleget tesz. De ahhoz, hogy átütő erőt képviseljenek az Egyház életében, nagyobb közösségekre is szükség van. A Szentlélek sok működése csak így lehetséges. Enélkül korlátozzuk a megújhodás eredményét.

4) Érdekes probléma a karizmatikus közösség viszonya a plébániához. Egy plébánia is közösség. De főleg nagyvárosokban tagjai sokszor alig ismerik egymást. Az említett közösségek mintegy rész-plébániákat alkothatnak, egy vagy több vezetővel. Valószínűleg az egész eucharisztikus intentisztelet be fog illeszkedni az összejövetelbe. Mindez nem idéz elő szakadást a plébánia hívei közt. De ezek olyan közösségek lesznek, amelyekben kiképzés, élet és apostolkodás van. Tehát jobb a karizmatikusoknak maradni a mai plébániai határok között, és segíteni megújítani azokat. Ez sokkal nehezebb, mint új közösséget kezdeni. De ha alázatosak és engedelmesek maradnak, segítik a plébánia munkáját, és nyugodtan megbeszélik a dolgokat, a személyi kérdések megoldódnak.

Mi legyen az ökumenikus kérdéssel? Az ökumenikus összeköttetésnek meg kell maradnia, ez Isten és az Egyház akarata. A karizmatikusok találhatnak olyan utakat és megoldásokat, amelyek az egész Egyház számára haszna- vehetők az ökumenikus mozgalmat és szellemet illetőleg.

Lelkipásztori feladatok és nehézségek

45