Szolgálat 21. (1974)
Halottaink - Mosonyi László (Mosonyi Lászióné)
Teofán rendtársával, a másodikat — ez több évig tartott — Hám-Sztankaninec Marián bazilitával, aki ott meg is halt, a harmadikat pedig Dudás Miklós későbbi megyéspüspökkel 1937/38-ban. Csaknem valamennyi magyar és ruszin egyházközségben tartott missziót. Hosszú papi életének főtevékenysége volt a magyarul és ruszinul tartott népmissziók és a papok, világiak, szerzetesek számára tartott zárt lelkigyakorlatok. Élete utolsó hónapjáig nem szűnt meg Isten igéjét hirdetni. 1950-ben nyugalomba vonult, de így is nagy buzgósággal folytatta a lelkipásztori munkát tíz éven át beteg bátyja mellett Oroson, majd Szabolcsveresmarton, végül pedig Zemplénagárdon. Ez utóbbi helyen halt meg 1973.dec.3-án. Szertartásunk kiváló ismerője volt. Nemes és nagy lélek. Szerette a rendet és pontosságot, buzgó pap és melegszívű testvér volt. Elöljárója voltam 1943-tól és tanúsítom, hogy bár húsz évvel idősebb volt nálam, mindenkor alázatos és engedelmes szerzetesnek ismertem. Szerényen élt és észrevétlenül távozott közülünk. Utolsó óhaja is teljesült: temetésén — a zord idő miatt is — csak legközelebbi paptestvérei, rendtársai és tisztelői állták körül ravatalát. Máriapócson helyeztük örök nyugalomra december 6-án, ahol életének legjelentősebb szakaszát töltötte. Adj, Uram, neki „boldog nyugalmat és örök emléket!“ Dudás Bertalan parochus MOSONYI LÁSZLÓ (1913— 1973) 1913.okt.12-én született Kislétán. Gimnáziumi tanulmányait Nagykállóban végezte, a teológiát Egerben és Szegeden. 1938 nyarán a hajdúdorogi püspök felvette egyházmegyéjébe. 1938.dec.6-án Miskolcon szentelte pappá Papp Antal érsek. Szerencsen kezdte el papi működését. Itt két helyen káplánkodott. 1940.nov.18-án Budapestre jött, és ezután 23 évig szolgált a Rózsák téri Szűz Mária Oltalma görögkatolikus templomban. 1963.okt.21-én kivándorolt édesapja hívására. Négyhónapos brüsszeli tartózkodás után 1964.szept.15-én érkezett családjával New Yorkba. Innen azonban tovább kellett mennie Kanadába. Két gyermekétől megválva Windsorban telepedett meg. Itt öt évig teljesített szolgálatot. Megfeszített munkával a harmadik esztendőben templomot épített Isten nagyobb dicsőségére. Az ugyancsak Szűz Mária oltalmába ajánlott templomot 1971 ,okt.31-én szentelték fel. Dolgos éveinek gyümölcsét azonban nem tudta sokáig élvezni. 1972 novemberében kórházba került. December 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén súlyos operáción esett át. Szilveszterkor élet-halál között találta távol élő két gyermeke és testvére. A gyilkos kór már túlságosan elhatalmasodott. Hosszú szenvedés után, de Isten akaratába belenyugodva, 1973.febr.1-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Imádkozzanak értem és családomért, hogy ezt a nagy bánatot és fájdalmat Isten szent Akaratában megnyugodva viselhessem. Mosonyi Lászlóné Emlékképén a következő szép imát olvashatjuk: „Új hazát készítettem Neked, Uram, szívem szeretetével hordtam össze annak tégláit, hogy időtlen időkig mutassuk be ott Neked a Golgota legszentebb áldozatát. Tied voltam, Neked éltem, most Hozzád megyek, Szent Atyám! A kisded nyájat, melyet rámbíztál, őrizd meg, kérlek, 3hogy egyek legyenek, mint Te és én, Atyám3. Hozzád megyek, Szent Atyám! A munkát, melyet rámbíztál, bevégeztem, kisded nyájadat megőriztem. Hozzád megyek, Szent Atyám, a koronáért, melyet készítettél nekem. Megpihent testem nagy fájdalma, itthagyott enyéimnek buzgó imája illatos tömjénfüst legyen a Te Színed előtt! Por a porhoz visszatér, de lelkem Benned újra él! Amen.“ 94
