Szolgálat 21. (1974)

Hiszek egy Istenben

ahogyan Jézus Krisztusban hozzáférhetővé vált számunkra. „Ez a hívó szeretetve igent mondó, a megnyilatkozó isteni jóságnak önmagát szabadon átadó emberi állásfoglalás az, amit hitnek nevezünk“ — írja Mihályi Gilbert bevezető tanulmányában. Ez a lelkűiét tesz a hitet dinamikussá, kitárulóvá.

Számunk cikkei, más-más oldalról és megközelítéssel, de mind egyaránt ezt a személyes viszonyt, ezt a bízó ráhagyatkozást próbálják megvilágítani, segíteni. Mihályi Gilbert „hitünk atyjának“, Ábrahámnak nagy példáján elemzi a hit alapvető tulajdonságait; ez a személyes példa ma is megrendít és követésre szólít. Majd az „örök má“-ból átlépünk a valóságos mába: Cserháti József püspök tanulmánya a pap (és minden keresztény) egyik legégetőbb mai problémájához ad szempontokat: hogyan tehetjük megközelíthetővé mások számára a hit bennünk élő boldogító bizonyosságát. Nemesszeghy Ervin londoni teológiaprofesszor higgadt és lebilincselő okfejtéssel vázolja fel tudomány és hit párbeszédének tág lehetőségeit. Weissmahr Béla rövid elmélkedése személyes meggondolás a mai embernek a hithez vezető útjairól. Végül Joseph Ratzinger tanulmánya a hit gyakorlatának konkrét „helyére“, az Egyházba visz el. Ma szinte divattá vált a végzetes szembeállítás: „Isten igen, de az egyház nem!“ A nagy német teológus ezzel szemben elénk tárja: „Hinni nem lehet egymagunkban. Hinni csak mással együtt lehet“; megmutatja, hogy az Egyház mindenestül Krisztusban gyökerezik, tőle függ, őt folytatja közöttünk, mint az isteni Nap „holdja“; és bár tele van emberi gyöngékkel és nyomorúsággal (hiszen mi vagyunk ez az egyház!), továbbra is képes lesz betölteni nagy hivatását — ha nem vonjuk meg tőle szeretetünket.

A további rovatokban néhány személyes vallomás és életút rajza, a hittel foglalkozó néhány újabb kiadvány ismertetése egészíti ki témakörünket. A szentév alkalmából különös figyelmet szenteltünk a római intézkedéseknek és kezdeményezéseknek is.

A Krisztus után 1974. év húsvétját ünnepeljük. „Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi tanításunk, hiábavaló a ti hitetek is . . . De Krisztus föltámadt a halálból, mint a halottak zsengéje“ (lKor 15,14.20). Az Istenember nagy elbűvöltjének, a népek apostolának ezzel az örvendező bizonyosságával kívánjuk mi is, hogy hitünk tanúságtétele termékeny legyen mindazoknak a lelkében, akik olvassák.

4