Szolgálat 21. (1974)

Tanulmányok - Joseph Ratzinger: Miért vagyok még az Egyházban?

bármennyire is igaz, hogy állandóan újra meg újra Krisztushoz kell igazodnia, végső soron még sincsen ellentét Krisztus és Egyház között. Az Egyház által marad meg elevennek a történelem távolságán át, általa szól ma hozzánk, általa van ma velünk mint Mesterünk és Urunk, mint egymással testvérré egyesítő bátyánk. És amikor az Egyház — az Egyház és senki más — nekünk adja Jézus Krisztust, biztosítja eleven jelenlétét a világban, hitben és imádságban mindig újraszüli Öt az emberek számára — akkor olyan világosságot, olyan támaszt, olyan mércét ád az emberiségnek, amely nélkül ez az emberiség többé el nem képzelhető. Aki azt akarja, hogy Jézus Krisztus jelen legyen az emberiségben, az nem találhatja meg ezt a jelenlétet az Egyház ellen, csakis az Egyházban.

Ezzel már a következő választ is megadtam. Ugyanazokból az okokból vagyok az Egyházban, amiért egyáltalán keresztény vagyok. Mert hinni nem lehet egymagunkban. Hinni csak mással együtt lehet. A hit lényege szerint egyesítő erő. Ősképe pünkösd története, a megértés csodája olyan emberek között, akik eredetük és előéletük szerint idegenek egymástól. A hit vagy egyházias, vagy nincsen. Ehhez járul még valami: Ahogyan nem hihetünk egyedül, csak együtt, éppúgy nem hihetünk saját tekintélyünk, saját kitalálásunk alapján, hanem csak akkor és csak azért, ha van és mert van valami felhatalmazás a hitre, amely nem az én hatalmamban áll, nem az én hatalmamból való, hanem megelőz engem. A magunk kitalálta hit önmagában való ellentmondás. Mert a magunk kitalálta hit csak arról kezeskedhetnék és csak azt mondhatná meg, ami egyébként is vagyok, amit már anélkül is tudok. Nem léphetné át énem határát. Azért ellentmondás önmagában a magunk csinálta egyház is, az olyan egyházi közösség, amely sajátmagát hozza létre, amely csak önkegyelméből áll fenn. Ha a hit közösséget igényel, akkor olyat, amelynek teljhatalma van és előbbvaló nálam, nem olyat, amely saját teremtményem, saját kívánságaim eszköze.

Ezt az egészet meg lehet fogalmazni történelmibb oldalról Is. Jézus vagy több volt embernél, és így olyan hatalommal rendelkezett, amely több volt saját önkénye szüleményénél — tehát olyan hatalom áradt ki belőle, amely hordozóképes és az idők folyamán megmarad —, vagy nem hagyott hátra ilyen hatalmat. Utóbbi esetben saját rekonstrukcióimra vagyok utalva. Akkor pedig ő sem több, mint bármely más nagy alapító, akit gondolatban megjelenítünk magunk előtt. Ha azonban több, akkor nem függ az én rekonstrukcióimtól, és akkor hátrahagyott teljhatalma ma is érvényes.

Vegyük fel újra a fonalat: Kereszténynek lenni csak az Egyházban lehet. Mellette nem. És ne viszolyogjunk még egyszer, egészen józanul föltenni a patetikusan hangzó kérdést: Mi lenne a világ Krisztus nélkül? Olyan Isten nélkül, aki beszél és aki ismeri az embert, akit tehát az ember is megismerhet? Ma, amikor elkeseredett szívóssággal próbálkoznak egy ilyen világgal, nagyon is pontosan tudjuk erre a feleletet: abszurd kísérlet. Zsinórmérték

40