Szolgálat 21. (1974)
Tanulmányok - Joseph Ratzinger: Miért vagyok még az Egyházban?
Joseph Ratzinger MIÉRT VAGYOK MÉG AZ EGYHÁZBAN? Hogy valaki ne maradjon az Egyházban, arra ma sok, egymással ellentétes ok adódik. Nemcsak olyanok érzik úgy, hogy hátat kell fordítaniok neki, akik számára idegenné vált az Egyház titka, akik számára túlságosan maradi, túlságosan középkori, túlságosan világ- és életellenes. Hanem olyanok is, akik történelmileg kialakult formáját szerették, istentiszteletét, időtlenségét, a benne visszatükröződő örökkévalót. Ezeknek úgy tűnik, az Egyház már-már elárulja igazi valóságát, maholnap eladja magát a divatnak, és elveszíti lelkét. Csalódottak, mint a szerelmes, akinek nagy szerelme elárulását kellett megérnie, és komolyan mérlegelik, hogy hátat fordítsanak az Egyháznak. Másfelől annak is igen sok és ellentétes oka van, hogy valaki az Egyházban maradjon. Nemcsak azok maradnak benne, akik rendületlenül megőrzik a küldetésébe vetett hitet, vagy azok, akik nem akarnak megválni egy régi, kedves szokástól (még ha kevéssé élnek is ezzel a szokással). Benne maradnak ma a legnagyobb nyomatákkal éppen azok is, akik egész történelmi lényegét elvetik, és szenvedélyesen küzdenek az ellen a tartalom ellen, amelyet hivatalos képviselői adnak neki, vagy törekszenek megőrizni benne. Bár meg akarják szüntetni azt, ami az Egyház volt és ami ma is, mégis, elszántan nem hagyják kiutasítani magukat belőle, hogy azzá tehessék, aminek az ő véleményük szerint lennie kell. Előzetes meggondolás az Egyház helyzetéről így azonban az Egyházban valóságos babiloni helyzet Jön létre: nemcsak a „benne“ és „ellene“ motívumai keresztezik egymást a legfurcsább módon, de úgy látszik, egymás megértése is alig lehetséges már. Mindenekelőtt bizalmatlanság támad, mert az egyházhoz való tartozás elveszítette egyértelmű jellegét, és senkisem mer bízni már a másik őszinteségében. Mintha visszájára fordult volna Romano Guardini reménykedő szava. 1921-ben mondta: Nagy horderejű folyamat kezdődött meg: az Egyház ébredezik a lelkekben. Ma fordítva kellene mondani: valóban, nagy horderejű folyamat játszódik le — az Egyház kialszik a lelkekben, és széthull az egyházközségekben. Az egységre törekvő világ közepett az Egyházban a nacionalista sértődékenységnek, az idegen befeketítésének, a sajátunk dicsőítésének szétforgácsolódása tapasztalható. A világiasság menedzserei és a teljes erejével a külsőségeshez, az elmúlthoz ragaszkodó reakció között, a hagyomány megvetése és a betűrágó pozitivizmus között úgylátszik nincsen középút — a közvélemény mindenkinek kérlelhetetlenül kijelöli a maga helyét: félreérthetetlen címkéket kíván, és nem ügyelhet árnyalatokra. Aki nincs a haladás mellett, az ellene 3 33
