Szolgálat 21. (1974)
Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Tudomány és hit
zetők túlkapásait és gyengéit, Galilei nagyságát és hibáit. Meggyőződése, hogy Galilei összecsapása az Egyház hivatalnokaival elkerülhető lett volna. Kimutatja, hogy a tudós elítélése ellenére börtönben sohasem ült, és sohasem ejtette ki síremlékén olvasható .híres mondását': „eppur si muove“ (mégis mozog). Kétségtelen azonban, hogy a hit és tudomány viszonyának szempontjából a Galilei-eset tragikus következményekkel járt: köztudatba vitte át azt a téves felfogást, hogy a hit és tudomány ellenkezik egymással, és hogy az egyik a ,vak tekintély', a másik pedig a .felvilágosult értelem' alapján áll. A fejlődéselmélet hatása A természettudományok és a keresztény hit másik nagy összeütközését a 19. században a fejlődéselmélet váltotta ki. Amikor Charles Darwin 1859- ben, több mint húsz éves türelmes tudományos munka után, közzétette A fajok eredete c. könyvét, a könyvben felvázolt fejlődéselméletet azonnal heves támadás érte, mert ellenkezni látszott a keresztény teremtéstannal. Tagadhatatlan, hogy Darwin tétele ellentmondott a Bibliában található teremtéstörténet szószerinti értelmezésének. Bár a geológiai tudományok eredményei már előzőleg kérdésessé tették a .hatnapos' teremtést, az egyes fajok külön-külön való teremtése az akkori keresztények számára a bibliai teremtéstörténet lényeges részét alkotta. Ugyanakkor Darwin tétele kitűnő .fegyvert' adott azok kezébe, akik az ember származását pusztán természetes módon magyarázták. A fejlődéselméletre hivatkozva próbálták .bizonyítani', hogy az embert nem Isten teremtette, életét nem a Gondviselés Irányítja, hanem a természetes kiválasztódás, és a többi Darwin által megjelölt természeti törvény. Számunkra ma talán naivnak tűnik a hit igazságainak és a tudományos törvényeknek ilyen keverése, de a múlt század heves vitáit sokszor a hit és tudomány területének ez az összekeverése és zavara jellemezte. A hit igazságainak a tudományos igazságoktól való megkülönböztetése, ahogy ma tesszük, főleg csak ezen viták alapján kristályosodott ki. Akkoriban tehát még nem alkalmazhatták azt a megkülönböztetést, amelyet mi ma sokszor hangoztatunk, hogy a bibliai teremtéstörténet nem szándékozik sem geológiát, sem fizikát, sem biológiát tanítani, hanem hitünknek az üdvösség szempontjábók szükséges igazságait akarja velünk közölni, a bibliai szentírók gondolkodási és kifejezési formái szerint. Bár túlzás lenne azt hinni, hogy az akkori keresztények egyáltalán nem voltak tudatában a szentírók által kifejezett igazságok tartalma és a kifejezés módja közötti különbségnek, a határvonalat a kettő között még nem tudták élesen meghúzni. Természetesen e határvonal konkrét meghúzása mindig probléma marad, de ma már sokkal világosabbak látjuk azokat az elveket, amelyeket ilyenkor használnunk kell, és amelyeket a Vatikáni Zsinat olyan jól foglalt össze: l Isten a Szentírásban emberek által emberi módon beszélt. Ha tehát a szentírásmagyarázó meg akarja látni, mit akart velünk közölni az Isten, akkor figyelmesen 22
