Szolgálat 21. (1974)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Tudomány és hit

képpen nem a hit igazsága és a természettudományok igazsága között áll fenn, hanem az új világkép és a régi világkép között, amelyben a bitigazságokat értelmezték és megfogalmazták. Hogy ezt a tételünket kellőképpen igazoljuk, hasznos lesz rövid és vázlatos történeti áttekintést adni a hit és tudomány úgynevezett konfliktusairól.

A természettudományok kezdete

A természettudományok a 16. és 17. században indultak fejlődésnek az európai keresztény civilizációban. Minthogy a keresztény hit egyik alappillére, hogy a világot Isten teremtette, és az ember azt a feladatot kapta Teremtőjétől, hogy mint a teremtés koronája hajtsa uralma alá az egész földkerekséget (vö. Tér 1,28), ez a hit bizonyára nagyban hozzájárult annak a kulturális légkörnek megteremtődéséhez, amelyben a tudományos tevékenység megindulhatott. Abban az időben a fizikai világkép az arisztotelészi kozmológia befolyása alatt állt. Eszerint a véges világegyetem két lényegesen különböző területre oszlott: az ,égi‘ és .földi' területre. Az .égi* testek romol hatatlanok voltak, és lényegileg különböztek a földön található romlandó anyagtól. A földet a világ központjában nyugvó állapotban képzelték el. Továbbá úgy gondolták, hogy bár az ,égi‘ testek hatással vannak a .földi' testekre, a .földieknek' semmiféle visszahatásuk nincs az .égiekre'. Az ,égi‘ testek mozgását koncentrikus, egyenletes körmozgások eredőjeként értelmezték. Ez a fizikai világkép szöges ellentétben állt a későbbi, Kopernikusz, Kepler, Galilei és Newton munkássága folytán kialakult világképpel. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy az arisztotelészi világképet az Egyház vezette be. Ez az akkori művelt ember világképe volt. Viszont tagadhatatlan, hogy egyes középkori lelki írók túlságosan hangsúlyozták a földi világ időszerű, véges, romlandó jellegét, és arra buzdítottak, hogy teljes figyelmünket és érdeklődésünket a túlvilágra kell irányítanunk.2 A középkori lelkiség nehezen tudta összeegyeztetni e világ valódi értékelését és szeretetét az Isten iránti szeretettel.

Kopernikusz kanonok könyve: „De revolution) bus Orbium Coelestium" (1543), amely elsőként hirdet heliocentrikus világképet, nem keltett nagy érdeklődést. Kopernikusz könyvét III. Pál pápának dedikálta, és Giese püspökbarátjának hosszas biztatására adta csak ki. 70 éves volt, amikor könyve megjelent, és még ugyanebben az évben meghalt. Igaz, hogy az egyházi bíróság könyvét 63 év múlva, 1616. márc. 5-én indexre tette,3 de ekkor a Galileivel kapcsolatos viták már igen felkavarták a kedélyeket. Itt most nem célunk, hogy a Galilei-esettel részletesebben foglalkozzunk. Ezt annyi előítélet és legenda veszi körül, hogy lehetetlen egy rövid cikk keretén belül megfelelő módon ismertetni. De nagyon ajánljuk olvasásra A. Koestler könyvét: „The Sleepwalkers“ (Penguin, London 1964). A szerző szinte regényszerű érdekességgel, ugyanakkor komoly dokumentációval írja le Kopernikusz, Tycho Brache, Kepler és Galilei világát, az inkvizíció kétes szerepét, 'az egyes egyházi ve21