Szolgálat 21. (1974)

Tanulmányok - Cserháti József: Mai igehirdetésünk és a hit

Az eddigiekből világos, hogy a keresztény igehirdető az üdvösség üzenetével áll a világ előtt. Minden hirdetés az újszövetség hirdetésének megismétlése. A hirdető nem tudományt, bölcseletet ismertet vagy tanít, hanem feltárja Isten benső életét, és tudtuladja azt az akaratát, hogy az embereket az isteni életben kívánja részesíteni. A tudományoskodás, bölcselkedés, mo- ralizálás fonákságát és veszélyes felületességét az igehirdető csak akkor tudja elkerülni, ha eleve átjárja a tudat, hogy Isten közvetlen felelős küldöttje, nem mondhat mást, mint amit az isteni beszédben talál. Hallatlan, minden emberi elképzelést felülmúló tény, hogy az Isten beszélni akart saját magáról. Ebbe bele kell élni magunkat. Egyszerre meg kell rendülnünk, de boldogságunkban fel is kell kiáltanunk: Velünk az Isten! Ez a papnak mint igehirdetőnek új és kimeríthetetlen horizontot nyújt. A beszélő Isten küldi őt a világba, hogy ott helyette az ő nevében továbbadja az isteni beszédet, az Isten önkinyilvánító és követésre felszólító beszédét. A küldetéstudat vagy prófétai tudat az újszövetségi papság hivatalának alapvető vonása: Krisztus is az Isten akaratának, az Isten országának hirdetőjeként jelent meg az emberek között. Az isteni küldöttnek, a „legátus divinus“-nak első feladata a hirdetés, Isten országának meghirdetése volt.

Krisztus azt nyilvánította ki, ami öröktől fogva rejtve volt (vö. Kol 1,26), feltárta az isteni üdvösségtervet, az „oikonomiát“, amely szerint Isten Krisztusban mindent egybe kívánt foglalni, és azóta mindennek Krisztus, az Istenember a középpontja, s minden őrá irányul. Az üdvösség Krisztusnak már halálát magában foglaló születésével kezdődött el, és a meghalt, feltámadott és megdicsőült Krisztus kegyelmi erejében, amely a Szentlélek tevékenységében nyilvánul meg, a világ ismét „hazatér“ a mennyei Atyához, egyre fokozódó beteljesedésben. A pap ennek a titoknak szüntelen kinyilvánítója és hirdetője. A hívőknek, az ige hallgatóinak érezniük kell, hogy a pap nemcsak tud az isteni titkokról, nemcsak beszél róluk, hanem bennük és általuk él, valóban „beavatott", az Isten titkainak sáfára. Ha ez a nagy elgondolás, üdvösségünk krisztológikus, trinitárius és ekkleziológikus felépítése áll igehirdetésünk hátterében, akkor sohasem leszünk felületesek, mert a megváltó Isten szívéből Jön a mondanivalónk. Csak így lesz átütő, érezhető erővé minden prédikációnkban a prófétai és papi küldetés.

A „hogyan“ kérdései

Amit eddig mondtunk, voltaképpen bevezetés kívánt lenni a következőkhöz. A döntő kérdés: hogyan hirdessük ma az igét? A pap azért „a hit embere“, mert elsősorban hite által mutatkozik be az embereknek. Nagyon nehéz lenne meghatározni, mi is különbözteti meg a pap hitét a hivők hitétől. Tartalmilag és minőségileg, mélységében, intenzitásában a kétfajta hitmegnyilatkozás teljesen azonos lehet, sőt mindig fogunk találni olyan világi hívőket, akiknek hite minden tekintetben alig elérhető magaslaton áll — s mégis

15