Szolgálat 20. (1973)
Eszmék és események - Libanoni levél (Kollárovits Margit)
felvilágosítsák. Nekünk is meg kell csinálnunk a mi feladatainkat . . . (Toni, 10 é. Németország) Én azt hiszem, ez így van: a fiúk a legtöbbet egymástól tanulják, a lányok meg úgyis mindent tudnak! (Geoffrey, 5 é. USA) A nagyok mindig azt mondják nekünk, ne veszekedjünk, viselkedjünk szépen. Este fekszem az ágyamban és a szüleim veszekednek, civakodnak, hogy minden falon áthallik. Szitkokat mondanak egymásnak — csupa olyat, amit nekünk megtiltanak. Legszívesebben kiugranék az ágyból és odakiabálnék: „Hagyjátok abba!“ De nem vagyok képes, mintha megbénultam volna. Hát hogyan ismerje ki magát az ember a világon? (Hansjörg, 11 é. Ausztria) Tegnap a Jóisten haragudott és apa azt hiszi, én vagyok az oka! Leejtettem a Ievesestálat és eltörött. Éppen akkor kezdett dörögni-villámiani. Apa azt mondta, tulajdonképpen el kéne hogy verjen, de hiszen már az Isten megbüntet villámmal, mennydörgéssel! Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy azért villámlik és dörög a világon, mert én elejtem a levesestálat. (Marie-Luise, 9 é. Ausztria) Sohasem ismertem az apámat, de édesanyám azt mondta, nekem is van apám! Akkor nagyon boldog voltam! (Mildred, 6 é. Kanada) Úgy találom, meg lehet lenni apa nélkül, de ez a gyerekeknek nagyon szomorú. Ha az embernek nincs apja, az anyának kell dolgozni, és akkor nincs ideje a gyerekek számára. És vasárnap rosszul esik az embernek, ha apa nélkül kell templomba menni. (11 é. fiú, Svájc) Szerintem alig van rosszabb a gyerekeknek, mint ha a szülők elválnak! Előtte veszekedés és könnyek és szörnyű jelenetek, és a gyerekek nem tudják, melyikkel tartsanak. Végre is apjukat és anyjukat is szeretik. Legalábbis a legtöbbször! Ha a gyerekek az apánál maradnak, akkor kínozza őket a vágy az anyjuk után, és ha az anyjuknál, akkor megfordítva. A szülőknek nagyon meg kellene gondolni, hogy elválnak-e, de ma így divat . . . (Paul, 11 é. Franciaország) (Jella Lepmann: Kinder sehen unsere Welt) LIBANONI LEVÉL Ugye már ideje van a jelentkezésnek, és legalábbis egy köszönő levélnek a mindig hűségesen érkező és örömmel várt Szolgálat számokért. Valójában hármunk nevében írok, ők is igen élvezik és értékelik ezt a tartalmas és gazdag lelkitáplálékot, magyar terítésben. Házainkban nem szűkölködünk lelki olvasmányban, modern, mai idők könyveiben, folyóirataiban, s mégis mennyi sok szépet, hasznosat, újat a Szolgálat útján tudunk meg. Egypár sort magunkról. Én már 4 éve elhagytam működési helyemet, Kartala községet, Libanon magas hegyei között, és Beirut közelében (9 km), Kahhaléban levő tartományi házunkban vagyok, ahol a középkeleti tartományunk noviciátusa és aspiran- túrája van az arab nyelvű hivatások számára. Nem nagy a számunk: 4 novicia és 8 aspiráns, és itt vannak a Bejrutban tovább tanuló fiatal nővéreink is. Együtt vagyok 86
