Szolgálat 20. (1973)
Eszmék és események - Levelesládánkból
az eddig Damaszkuszban volt Csernák Etelka nővérrel; már mindketten idősek vagyunk — 73 — régi osztálytársak, már „hazafelé“ tartunk és készülünk, de míg a jó Isten erőt ad, szívesen teszünk még „szolgálatot“, ahol tudunk. Ebben az évben meg visszakerült Egyiptomból Papp Julianna fiatalabb nővérünk, mint az aleppói kórház főnöknője, vele is összetalálkozunk. Ő többször összejön magyar családokkal, akik Szíriában vannak, s akik örömmel találnak nála megértő hazai szót, sőt segítséget is. Az itteni házunkban a noviciátuson kívül már néhány éve a pápai misszió szeretet- müve is működik. A szeretetadományok csomagjait — óriási „baliák“ — mi bontjuk föl és osztjuk szét a listák szerint, s innét az ENSz nagy kamionjai továbbítják a Palesztinái menekültek táboraiba. Nagy és állandó munka ez, amely biztosítja az adományok célhoz juttatását a szegények számára. Ennyit magunkról. De azt is meg akarom említeni, hogy a múlt évben sikerült hazamennem 36 évi távoliét után egy hónapra, amit Pesten és vidéken töltöttem rokonaimmal. Kollárovits Margit Segítő Szűz Leánya Megjegyzés. Szeretnénk továbbra is bemutatni a különböző világrészekben működő magyar misszionáriusokat, nővéreket és tevékenységüket. Szerkesztőségünk több atyát megkért, számoljanak be magukról és munkájukról, de sajnos válasz nem érkezett tőlük. Szeretettel kérjük, tartsák a kapcsolatot lapunkkal és azon keresztül egymással. Várjuk leveleiket! LEVELESLÁDÁNKBÓL A város egyik végéből járok a másikba, a plébániára, mert nem ott lakom, ott nincs szoba. Otthon lakom szüleimnél, ennek minden előnyével és hátrányával . . . Mindenesetre tapasztalom az „aszketikus“ szétszórtságot bőségesen és talán így jobban megértem a modern kor metropolisainak embereit, örömeit, gondjait, fáradtságát és lelkesedését, tompultságát a lelkiek iránt és mégis csend- és Isten-sóvárgó vágyait ... És nem utolsó sorban ha talán csekélyebb módon is, de résztveszek életáldozatukban így is, utánozva Jó Mesterünket, aki még gyalog tette meg a jóval hosszabb utakat a lelkekért. Ez amolyan belföldi misszió. Amikor az ember látja az értékek devalválódását, a múlt szent hagyományainak figyelembe nem vételét és fokozatos elsüllyedését a feledés és közöny homályában, hogyne éreznénk a sürgető felelősségét annak, hogy átmentsük azt, ami igazi érték! Különös, hogy azelőtt nem tapasztaltam magamban átlagon-túli érdeklődést ilyen „historikus“ dolgokban, s most egész kifejezetten tudatosul bennem, amit Illés próféta is átélt — de nem lefeküdni, aludni-meghalni, hanem „csatorna“ lenni a jövőbe, amelyen az igazi értékek továbbcsordulnak, hogy „Isten nagy tetteit elmondják a jövendő nemzedéknek is“ és „ők is dicsérjék az Urat“, ahogy a zsoltárokban oly gyakran mondják. Enélkül a tudatos továbbadás nélkül lehetetlen megérteni az ószövetségi Izrael mély hitét, Istenbe vetett bizalmát, vallási értékeihez való ragaszkodását. S ebben előzmény és példa az újszövetségnek! Én „hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben", aki lelkünk legmélyén csodálatosan él, „lélegzik“ (Lélek-zik), imádkozik, igazságra tanít, emlékeztet mindenre és megerősít. A belső tapasztalás erejével mondom és állítom ezt, amellyel megsegített nehéz helyzeteimben, vagy akár a szürke ellanyhulás idején. + Tegnap szentelték fel Mezőtárkány 200 éves templomának jubileuma alkalmából szembemiséző márvány-oltárunkat. Nagy ünnepünk volt. A község apraja-nagyja ott szorongott a zsúfolt templomban és körülötte. Sokfelől jöttek vendégek, az öreg falu távolba szakadt szülöttei. A Pápa áldását küldte, Mészáros érseki káptalani helynök főpásztori köszöntését az ünneplő népnek. Dr. Belon Gellért apát, jánoshalmi plébános — aki gyermekkorát itt töltötte a mezőtárkányi plébánián nagybátyjánál, mint 87
