Szolgálat 20. (1973)

Az egyház szava - Egyházatyák Krisztusról

tudjuk, mit gondolsz; hiszen ki ismerte meg az Úr szándékát, vagy ki volt az ő tanácsadója?

Leszállt hát a béke gondolata a béke művébe: „Az Ige testté lett és közöttünk lakozott.“ Bizony a hit által már ott lakik szívünkben, ott lakik emlékezetünkben, ott lakik gondolatunkban, és egészen képzeletünkig száll alá. Mert mit is gondolt volna azelőtt az ember Istenről, hacsak bálványokat nem alkotott szívében? Felfoghatatlan volt ő és megközelíthetetlen, láthatatlan és teljességgel elgondolhatatlan; most azonban úgy akarta, hogy megértsük, meglássuk, elgondoljuk.

Azt kérded, miképpen? Úgy, amint a jászolban fekszik, szűzi ölben nyugszik, a hegyen prédikál, éjen át imádkozva virraszt; vagy úgy, amint a kereszten függ, halálba sápad, a halottak közt szabadon jár és az alvilágban parancsol; úgy is, amint harmadnapra feltámad és az apostoloknak megmutatja a szögek helyét, győzelmének tanújelét, végül pedig előttük felszáll a magas mennybe.

Nem igaz, nem jámbor, nem szent gondolat-e mindez? Akármelyikre gondolok, Istenre gondolok, és mindegyikben ő az én Istenem. Azt mondom tehát: az a bölcsesség, ha ezen elmélkedünk, az az okosság, ha ezek édes- séges emlékezetében gyönyörködünk.

(Opera omnia, Edit. Cisterc. 5 [1968], 282-283)

Antióhiai Szent Ignácnak (+ 110 u.) a rómaiakhoz írt leveléből

Azt keresem, aki értünk meghalt; azt akarom, aki értünk feltámadt. A születés előtt állok. Bocsássatok meg nekem, testvérek. Ne akadályozzátok meg, hogy éljek, ne akarjátok, hogy meghaljak; vágyva-vágyom Istené lenni, ne adjatok hát át a világnak, ne csábítsatok el az anyaggal; hagyjátok, hadd hatolok be a tiszta fénybe; ha oda eljutok, akkor leszek ember. Engedjétek Istenem szenvedését utánoznom. Akiben ő lakik, értse meg, mit akarok és legyen részvéttel irántam, tudva, mi szorongat.

Élve írok nektek, de a halált kívánva. Az én szerelmem megfeszíttetett, s nincs bennem semmi, ami a tűz eleméhez vonzódna; hanem élő és beszélő víz csörgedezik benne, s ezt mondja bensőmben: „Jöjj az Atyához“. Nem telik élvezetem romlandó eledelben, sem e világ gyönyörűségeiben. Isten kenyerét akarom, vagyis Jézus Krisztus testét, aki Dávid magvából származik, italul pedig az ő vérét kívánom, aki a romolhatatlan szeretet.

(Funk 1,217-223)

Ezúton jelezzük kedves olvasóinknak, hogy jövő évi számaink az isteni erényekről: a hitről, reményről és szeretetről szólnak.

71