Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - René Voillaume: Szűz Mária
III. MARIA JELENLEGI HELYZETE Es most íme szembekerültünk Máriának az Egyházban elfoglalt helyével. Képzeljünk el egy olyan szívvel, olyan értelemmel, olyan külsővel rendelkező női lényt, mint ő, emberi és halhatatlan életének egész valóságával, a feltámadott Krisztus világában. Ugyanaz a misztérium ez, mint Jézusé. Jézus világában tartózkodik, a természetfölötti világban. Bejárhatjuk sorra az egész látható világot, minden létrehozható rakétával, akkor sem találjuk meg sem Jézust, sem Máriát. Ök egy másik világban vannak, amely teljesen más, mint az idelenti, bár megvan a testük. Titok ez, jól jegyezzük meg, olyasmi, amit értelmünk szempontjából nehéz jól elhelyezni. Mária a mi anyánk Mária életében és küldetésében tehát nagy egység és egyszerűség uralkodik: egyszerűen továbbra is az, aki volt. Nincs szükség arra, hogy új szerepet tulajdonítsunk neki; magánál annál a ténynél fogva, hogy Jézus anyja, természetes módon, azt mondanám: anyasága jogán, anyja mindannak, ami Jézustól született, Jézus minden természetfölötti „meghosszabbodásának“: az Egyháznak és tagjainak, mindegyikünknek. Akármilyen címeket adjunk is a Szent Szűznek, valójában mindegyik egyetlenegyre vezethető vissza: „Jézus anyja“, a görögök kifejezésével: „Theotokosz“: Isten anyja. Minden más címének ezzel keli összhangban lennie, anélkül, hogy elhomályosítaná ennek nagyságát és egyszerűségét. Ezt az egyszerűséget nem fátyolozza el, ha azt mondjuk: Mária a mi anyánk, mert Jézus anyja. Ez a rendkívüli szerep arra képesíti a Szent Szüzet, hogy minden embert ismerjen, aki az Egyház tagja, Fiának tagja. Ez nyilvánvalóan meghaladja felfogóképességünket! Nem tudjuk, hogyan megy végbe ez a megismerés. De annyi bizonyos és egybehangzó a Szent Szűz küldetésével, hogy figyelemmel tudja kísérni egész kegyelmi életünket. Tehát hallja, ha kérjük; tudja, mi jó vagy rossz megy végbe bennünk; megvan a hatalma — nem arra, hogy közvetlenül beavatkozzék, hanem hogy anyai hatalmával befolyásolja Fiát, és Fia elfogadja ezt, hiszen ő akarta így. Azt akarta, hogy Mária közbenjárása, jelenléte együttműködés legyen, tehát nekünk az ő anyai pártfogása és befolyása alá kell helyeznünk lelkiéletünket; nem vonhatjuk ki magunkat ez alól, mert Isten így akarta. Hogyan képzeljük el őt Ezért a Szent Szűz nem a szentek legnagyobbika: ő más rendhez tartozik, a megváltás tervének és az Egyház szervezetének része. Ez nekünk latinoknak nem nagyon világos. A mi fogalmunk az „égről" könnyen lesz rendezetlenné. Meg kell nézni, hogyan rakják tele templomainkat szobrokkal és képekkel, és máris meggyőződünk erről. Az ember elvész a szentek különböző méretű képmásainak összevissza tömkelegében! Egy szinten áll valamennyi, és az uralkodó szobor a templom védőszentjéé. Ennek megvannak a következményei a keresztények vallásosságára nézve. Ezen a ponton tanulhatunk a Kelettől. Egy keleti tempjom elgondolása szigorú szabályoknak engedelmeskedik, ez határozza meg a templom belső 62
