Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Jézus Krisztus, az Istenember
TANULMÁNYOK Szabó Ferenc JÉZUS KRISZTUS, AZ ISTENEMBER Az Evangéliumok központi kérdése ez: Kicsoda Jézus Krisztus? Jézus maga is feltette ezt a kérdést Péternek Fülöp Cezáreájában. Az apostolok fejének vallomása minden keresztény hitvallását fejezi ki: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia“ (Mt 16,16). Amikor azonban Péter ezeket a szavakat (az Atya belső sugallatára) kiejtette, még nem mérte fel horderejűket. Az apostolok csak Jézus feltámadása után „értik meg“ Jézus szavait és személyének misztériumát, miután a Lélek „eszükbe juttat“ mindent, amit Jézus mondott nekik (Jn 14,26). R. Schnackenburggal határozottan állíthatjuk, hogy „a tanítványok csakis Jézus feltámadása után jutottak el a Messiásban és az Isten Fiában való teljes hitre".1 Az evangéliumok ugyanis már az ősegyház hitét tükrözik; így Máté is a húsvéti események fényébe állítja a Fülöp Cezáreájában lejátszódott epizódot. Mivel a keresztény hit kiindulópontja Jézus feltámadása, mivel mi is az ősegyház tanúvallomása alapján hiszünk és ismerjük meg Jézus misztériumát, azért a húsvéti misztérium hirdetéséből indulunk ki mostani reflexióinkban is. 1. Jézus Krisztus az ősegyház igehirdetésében Mielőtt az evangéliumokat megírták volna, az ősegyház már hirdette az Evangéliumot, Jézus megváltó halálát és feltámadását (1Kor 15,1 kk). A négy evangélium már — mindegyik sajátos katekétikai és „teológiai“ célzattal és különböző fejlődési szinten — az ősegyház igehirdetésének fényében szemléli a húsvét előtti eseményeket. R. Bultmannal szemben valljuk azt, hogy folytonosság van a kérügma (ősi igehirdetés) Krisztusa és a történeti Jézus között.2 A húsvéti hitnek nem lenne szilárd alapja, ha nem támaszkodnék a történeti Jézus személyére. De tény az, hogy csakis a húsvéti hiten keresztül juthatunk el a názáreti Jézus történetéhez. Az ősi igehirdetés alapján ezek a Krisztusban való hit főbb vonásai: 1) A feltámadás hirdetése: az Atya feltámasztotta Jézust, felmagasztalta Fiát és magához vette a dicsőségbe. A názáreti Jézus tehát az Atyaistennel egy szinten van, jóllehet személyében különbözik tőle. 2) A Lélek elküldése után az apostolok és az őskeresztények újraértelmezik Jézus földi történetét húsvét fényében: most már názáreti földi életében, apostoli küldetésében, sőt szenvedésében és halálában is észreveszik a lefátyolozott isteni jelenlétet: megértik azt, hogy Jézus sorsa az Istenember sorsa volt. Megértik, hogy a keresztségtől kezdve (sőt születésétől, megtestesülésétől kezdve) 5
